Közeleg a tél – Oroszországban

Éppen a tavasz felé tartunk, amikor a fenti címmel megjelent könyvet olvasom. A szerzője Garri Kaszparov egykori – örmény-zsidó származású, szovjet, majd orosz színeket képviselő – sakkvilágbajnok, aki Mig Greengard sakk-szakíró és újságíró közreműködésével értekezik Putyinról és a putyini Oroszországról. A könyv eredetileg az Egyesült Államokban jelent meg.

 

 

Garri Kaszparov: Közeleg a tél. – Miért kell Putyint és a szabad világ ellenségeit megállítani?
Budapest, HVG könyvek, 2015
320 oldal, 4500 Ft

Kaszparov 2013 óta New Yorkban él, ahová „meghatározatlan időre” költözött ki családjával. Itt van bejegyezve az iskolai sakkoktatást világszerte támogató alapítványa is. A döntéssel kapcsolatban akkoriban azt nyilatkozta, nem gondolkodott azon, hogy Oroszországban esetleg bebörtönözhetik, attól viszont tartott, hogy elveszik az útlevelét, amivel megfosztják a megélhetésétől. Amióta abbahagyta a versenysakkot, abból él, hogy személyiségtréningeket tart, elsősorban külföldön. Az idős édesanyjának, aki otthon maradt, túl messze van New York, ezért a családi találkozókat Oszlóban vagy Tallinnban tartják.

Kaszparovot 2007-ben még Moszkvában tartóztatták le egy ellenzéki tüntetésen – és ezer rubel büntetés (körülbelül 30 USA dollár) ellenében bocsájtották szabadon. Az összeg nevetséges volt, azonban elvből a strasbourgi bírósághoz fordult, amely 10 ezer euró kártérítést ítélt meg neki. Putyini léptékkel erről sem lehet mást mondani, mint hogy szintén nevetséges összeg. És, tette még hozzá, azért is jó választás a külföld, mert onnan sokkal többet tud ártani, mint Moszkvából.

A Kaszparov név brend, amit nem politikusként alapozott meg, de politikusi attitűdjébe is továbbvitt. Amit mond, cselekszik vagy ír, széles figyelemre számíthat, minden betű keresett olvasmánnyá válik. Így ezzel a könyvvel is „árt”, s ez bizony rossz politikai marketing a putyini Oroszország szempontjából.

A könyv érdekes párhuzammal indít. Az 1991-es puccs idején a kommunista rezsim keményvonalas képviselői a KGB-vel szövetkezve kísérelték meg a szovjet rendszer restaurációját, s amíg az csúfosan megbukott, az emberek örömmámorának egyik kifejeződése volt, hogy Moszkvában ledöntötték Féliksz Dzerzsinszkijnek, a retteget szovjet titkosrendőrség alapítójának szobrát.

1999-ben viszont Oroszországban az első számú vezetőnek egy volt KGB-tisztet választottak meg, aki azóta kimozdíthatatlan a hatalomból, ahogy a szovjet utódállamok közül a fehérorosz, a kazah és az üzbég is „diktátorkolléga”. 2014 februárjában Vlagyimir Putyin Szocsiban még a téli olimpia házigazdájaként szerepelt a nyilvánosság előtt, majd márciusban elfoglalta a Krímet, áprilisban pedig háborút robbantott ki Ukrajna keleti határvidékén az „etnikai imperializmus” jegyében, folytatva a posztszovjet térség „láthatatlan háborúinak” sorát.

A Nyugat, az Egyesült Államok is felelős azért, amivé Oroszország válhatott – morális komponens –, és előbb-utóbb „muszáj lesz cselekedni”, a diktátorok „csak akkor állnak meg, amikor megállítják őket”. Tulajdonképpen „morális kapituláció”, hogy a nemzetközi biztonsági garanciáknak nincs értéke, példa erre – írja Kaszparov – a Budapesti Memorandum is, amelyben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szavatolta Ukrajna teljes körű biztonságát nukleáris arzenáljának felszámolásáért cserébe.

Van ám a könyvben nőkérdés is. Kaszparov kifejti, hogy Mihail Gorbacsov, a szovjet birodalom utolsó vezetője mindent megtett a Szovjetunió egyben tartása érdekében, de nem küldött tankokat az események megfékezésére. Gorbacsov felesége, Raisza – egyébként az első szovjet politikusfeleség, akit „mutogattak”, elegáns és drága ruhákban, first ladyként jelent meg a nyilvánosságban – XVI. Lajos és II. Miklós erőszakos véget ért feleségéhez (Mária Antoinette, illetve Alexandra) hasonlóan intelligens, befolyásos és népszerűtlen közszereplő volt – „el tudom képzelni, amint maga buzdította férjét, hogy kerülje a katonai erő bevetését, ugyanis így több esélyük van menteni a bőrüket – és persze az ő bundáit”.

Gorbacsov határozatlansága inkább önvédelmi reakció volt, mint ahogy Borisz Jelcin is önvédelemből jelölte ki utódjává Putyint, biztosítva a maga számára a békés öregkort.

Az adatok „unalmasak”, elég, ha azt érti az olvasó, hogy Putyin rosszfiú. A diktátorok számára a demokratikus külcsín és a színpadias gesztusok csak arra szolgálnak, hogy a gazdasági és politikai hatalmak kegyeiben megmaradhassanak. Jelképes, hogy amikor 2000-ben az orosz sportolók elkezdtek panaszkodni arra, hogy vállalhatatlan az orosz himnusz, mert 1990 óta csak a dallamát játsszák, de nincs szövege, Putyin találta ki, hogy a Szovjetuniótól megörökölt dallamhoz ugyanaz írjon új szöveget, aki a szovjet himnusz szerzője is volt.

A himnusz „szimbolikája egyszerre volt nyilvánvaló és sokkoló”. Emellett az az attitűd, hogy az oroszok „most jobban élnek”, és ezért hálásnak kellene lenniük, „sokat ártott a demokratikus ügyünknek, ugyanis ez a hozzáállás abszurd relativizmusával szentesíti az elnyomást” – véli Kaszparov.

Kaszparovnak van receptje. Oktatás és haladás. Az egyetlen gyógyszer, ami a világban nyomasztó bajokat orvosolni lehet, „ha egyenlő esélyeket biztosítunk ahhoz, hogy [ti. a fiatalok] hozzáférjenek az oktatáshoz”.  Ez ad alapot a gazdasági talpon maradáshoz és javítja a társadalom immunitását.

„A tanult lakosság kevésbé kiszolgáltatott a propagandának, és alkalmasabb rá, hogy olyan vállalkozók és vezetők kerüljenek ki közülük, akik gazdasági lehetőségeket kínálhatnak mások számára is.” (302. o.)

„A haladás ellenzése veszélyes vírus, és egy vírus elpusztításához nem elég egy újraindítás vagy rendszerfrissítés. Olyan értékalapú rendszer kell felépítenünk, ami elég erős, hogy odahaza ellenálljon a vírusnak és elég okos, hogy megállítsa azt, mielőtt terjedni kezdene, de elég bátor is, hogy megsemmisítse ott, ahol már elszaporodott.” (303. o.)

Kaszparov idealista, a kérlelhetetlen fajtából. Könyvének címe George R. R. Martin a Jég és Tűz Dala című könyvsorozatára utal, és az abból készült A Trónok harca című amerikai fantasy televíziós filmsorozat epizódjának címével azonos, melyből kiderül, hogy a hatalom megszerzésében és megtartásában nincsenek tiltott eszközök. Hogy mindenki értse, mit gondol Putyinról. Hogy szerinte olyan, mint Tywin Lannister, a Lannister ház feje, aki hol saját személyében, hol az általa kreált király Segítőjeként kormányzott, s a helyzettől függően hol a színfalak mögött, hol nyíltan gyilkolta le ellenfeleit.

Így aki politikailag akar háborogni, annak feltétlenül kellemes és direkt olvasmány Kaszparov könyve.

Fedinec Csilla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.