A jelen már itt van a nyakunkban – Elon Musk életrajza

Elon Musk nem oly gazdag és ismert, mint Bill Gates vagy Zuckerberg. De lehet, ő az, aki döntően megváltoztatja a jövőt és megmenti az emberiséget? Vagy bukik egy nagyot?

 

 

Ashlee Vance: Elon Musk – Tesla, SpaceX és a fantasztikus jövő feltalálása. Budapest, HVG könyvek, 2015, 368 oldal, 4500 Ft

A Microsoftot és a Facebookot vélhetően legfeljebb a digitális analfabéták nem tudják egy-egy névhez kapcsolni. De a PayPal, a SpaceX-, a Tesla autó kapcsán biztosan sokkal kevesebben vágnák rá: Elon Musk. Pedig alighanem jóval csavarosabb eszű, kockázatvállalóbb alak, mint a Face atyja, már ha Mark az, és az ötleteket sem mástól nyúlja le – vagy legalábbis másokkal együtt gondolkodik. Már ha ez az életrajz igaz.

Ha ma lekapcsolnák a Face-t, vagy bedöglene ez a program, amin éppen írok, kishazánk  populációjának egy része harakirit követne el – elképzelhető ezek nélkül élni? De ha megszűnne az internetes fizetés, nem tudnánk tízmillióért Teslát venni, még az új, gázszerelő oligarcháink sem esnének kétségbe. És hogy egy magáncég űrkapszulákban, olcsóbban szállít cuccokat az űrállomásra, és az simán vissza is ér a földre, pont onnan, ahonnan elindult, az meg kit érdekel, hacsak nem a sci-fik rajongóit?

Pedig Musk neve ezekhez kötődik, egy személyben. Korunk Verne Gyulája azonban nem csak álmodozik, de az idén 45 éves, Dél-Afrikában született techno-zseni egy részét már meg is valósította álmainak. Végső célja – egyelőre – a Mars megszállása, azt szeretné, ha ott is hantolnák el. Hacsak fel nem találja a halhatatlanságot. Addig akadnak kisebb tervei is, a minap épp régiónkat vette célba: olyan vákuumvasúton dolgozik Pozsony, Budapest és Bécs között (az épp megbukott szlovák kormánnyal már szándéknyilatkozatot is kötött), amely oly gyors lenne, hogy a tisztelt olvasónak e recenziót az út alatt elolvasnia sem lesz ideje.

Hogy Must tudja-e, errefelé miképp működnek az állammal közös befektetések, és a felcsúti kisvasút a prioritás, nem a cyber-vonat, azt nem tudom. Dél-Afrikából azért emigrált Kanadába, mert ott nem akart az apartheid alatt katona lenni, Kanadából pedig a Szilícium-völgybe költözött, aztán onnan is továbbállt. Életútja sikertörténet, apró bukásokkal, visszaesésekkel, átmeneti pénztelenséggel. Ahogy milliomos lett, a haszon javát újra befektette. Ma már persze milliárdos. A Tesla autók, plusz a napenergia felhasználása révén meglehet, tönkrevágja a hagyományos autóipart, a NASA is vakargathatja a fejét, s ő, ha mást már nem is talál ki, így is beírta nevét a technikatörténetbe.

A kötetből kiderül, az egykor oly zárkózott diák, kezdő vállalkozó milyen személyiség volt. A bulikon csak bambult kifelé a fejéből, illetve már gyerekkorában is elvolt magával, azt hitték, beteg. A szerző igyekszek emberközelbe hozni őt, hát kiderül, tört már össze milliós McLaren F1-et (mármint közúton), vadászgépe van, hatalmas bulikat csap szerepjátékokkal, van öt fia két feleségtől, vagy valami ilyesmik. Ezek pont olyan érdekesek és különlegesek (főleg az USA-ban), mint Bill Gates egész élete vagy Zuckerberg szürke pólói és papucsai.

Ashlee Vance ugyan igyekszik színességekkel felturbózni a könyvet, ám voltaképpen ezek a kötet legfakóbb részei. Hogy elvált második feleségtől, majd újra elvette, aztán megint elvált? – nagy ügy. És hogy most nem ér rá randizni, mert rengeteget utazik és 24 órát dolgozik? Szigorúan, gyakran durván bánik beosztottjaival, átnéz azokon, akik nem tudják követni a tempóját? De ennek ellenére imádják, lesik kegyeit, vagyis nyalnák a valagát, ha lehetne? Ehhez képest a gyermekét egyedül nevelő magyar anya életének regénye, aki pénztárosként dolgozik egy bevásárlóközpontban, valóságos thriller lenne.

Úgyhogy az életrajz pozitívumait másutt kell keresnünk, valahol az amerikai álom megvalósításának legújabb és legfajsúlyosabb esetének leírása terén. Ott, hogy Musk valójában nem is saját álmait valósítja meg, hanem a korábban a fellegekben járókét, miközben a legújabb techno-messiásként az emberiség megmentését tűzte ki célul önzetlenül. Jó, sok pénzért, de ő vissza is forgatja a fejlesztésbe.

Szóval ötletei ősrégiek: hódítsuk meg az űrt. Találjunk ki új energiaforrást – pontosabban hasznosítsuk már a napenergiát, de tényleg. Az autók pedig végre teljesen árammal működjenek, ráadásul ingyen, mert ez megoldható – a napsütötte Kaliforniában voltaképp egész évben.

Természetesen, mint említettük, hogy legyen valami plusz élettörténetében, Musk életrajzírója igyekszik krimit csempészni a kötetbe, ti. hogy első sikerei, milliói kapcsán felhoz pár dolgot, mivel a feltalálót egyik-másik társa megvádolta, hogy a Zip2 ötletét társától lopta, vagy hogy a PayPal-tól puccs révén rúgták ki-e esetleg. De ezek sem nem túl atipikus történetek nem lehetnek eme iparágban és általában a kapitalista világgazdaságban, sem Vance nem tűnik túl meggyőzőnek, hogy itt tényleg valami nagy ügyek lennének.

Vagy ha voltak/vannak, végül megkerüli őket – ez már módszeréből következik, hiszen a kötet elején nagy lelkesen meséli el, hogyan sikerült a megközelíthetetlen géniusz közelébe kerülnie, 30 órányi interjút készítenie vele. Hogy hitelesebb legyen, egykori kollégáit, majd ellenlábasait is megkeresi, de az egész kötetből árad az áhítat, a feltétlen csodálat.

És ez akár rendben is lenne, Musk eredményei tényleg inkább Steve Jobséhoz hasonlíthatóak, semmint a dotcom-éra hirtelen meggazdagodott, majd elfeledett innovátoraiéhoz. De jobban jártunk volna, ha a szerző Musk kapitalista logikáját, stratégiáit jobban és közérthetőbben járja körül. Aprólékosan beszámol vállalkozásainak, illetve termékeinek kialakulásáról, a technológiák kiépítésének kudarcairól, az elfuserált és a sikeres próbálkozásokról is, de ez az átlagolvasónak sok és unalmas, mert részletes, a bennfenteseknek viszont meg alighanem kevés, újat nem mondó.

Vagyis a könyv hibridre sikerült – a szórakoztató sikersztori és az unortodox technika történetének egyvelege –, vagyis épp olyasmi, amit a Tesla autókkal Musk legyőzött.

A könyv tehát inkább hősünk új világának védőbeszéde, semmint kritikája. Szó se róla, én is inkább a napenergiának, az űrt meghódításának drukkolok, és szívesebben járnék Teslával, amit ezer kilométerekként kell feltölteni és nem döglik be, nem kell rettegni az autószerelők cechjeitől, akik szívből utálják őt, már ha hallottak róla. De egy oknyomozó műnek jobban örültem volna, ráadásul a kontextus sem túl nagy (a tönkremenő konkurenciáról alig tudunk meg valamit).

A magyar kiadást egyébként az E.ON Hungária Zrt támogatta, ami helyes, ráadásul az ő dolguk, s ennek egyik igazgatósági tagja, Ilyés Péter írt hozzá kétoldalas előszót, rögtön összekötve saját céljaikat Muskéval. Lóláb.

Ezzel együtt a könyv java informatív, érdekesebb is, mint a csodagyerekekről szóló (ál)önéletrajzok java, a magamfajtáknak tehát mégis sok újat mond arról, merre fejlődik/fejlődhet a Föld, ha nem akarjuk taccsra vágni magunkat. Más kérdés, hogy a magyar valóság ettől az új világtól évenként újabb fényévekre távolodik.

Szerbhorváth György

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Adj 1%-ot az Átlátszónak, hogy megtudd, mire megy el az adód 99%-a!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.