A humor az egyik legfontosabb erőszakmentes eszköz a diktátorok megbuktatásában

popovicskonyv

 

A Szlobodan Milosevics szerb diktátorral szembeszálló mozgalom egyik meghatározó alakja kézikönyvet állított össze az általuk kidolgozott és tökéletesített módszerekből, melyek erőszakmentesen, de hatékonyan kezdik ki a diktátorok rendszerét.

 

Atlatszo_800x600_1szKoszonet2017

 

Szrgya Popovics egyszerű egyetemistaként lett a szerb Otpor! (Ellenállás) nevű mozgalom egyik vezetője 1998-ban. Graffitikkel és plakátokkal kezdték, majd koncertekkel és tüntetésekkel folytatták a rezsimellenes kiállást. Többüket letartóztatták (többször is), de a velük szembeni egyre erősebb hatósági fellépés csak növelte a támogatóik számát. Milosevics végül 2000-ben megbukott, 2001-ben letartóztatták. 2002-ben kezdődött a pere a Hágai Nemzetközi Bíróságon, ahol egyebek mellett népirtással és emberiség elleni bűnökkel vádolták. Ítélet nem született az ügyében, az egykori szerb diktátor 2006-ban, 64 évesen meghalt a cellájában.

Szrgya Popovics és társai azóta képzéseket tartanak ellenzéki aktivistáknak a világ minden tájáról. Az Otpor-mozgalomról készült DVD eljutott Ukrajnába és Burmába is, és módszereiket megosztották már egyiptomi, szír és maldív aktivistákkal is. Emiatt Erdogan, Putyin, a Venezuelát irányító Chavez és az iráni Ahmadinezsád sem kedveli őket, sőt felforgató ügynököknek tartják Popovicsék szervezetét, a CANVAS-t (Centre for Applied Nonviolent Action and Strategies / Alkalmazott Erőszakmentes Tevékenységek és Stratégiák Központja).

Szrgya Popovics: Útmutató a forradalomhoz

Göncöl Kiadó, 2017

252 oldal, 1995 Ft

Az eredetileg 2015-ös, magyarul most megjelent könyv az Otpor által kidolgozott és alkalmazott erőszakmentes módszereket veszi sorra, és mindegyik mellé tesz gyakorlati példákat is.

1, Higgy a változásban

Popovics leszögezi, hogy minden ország és rezsim más, így az egyikben sikeres módszereket nem lehet átkopipésztelni változtatás nélkül egy másikba, de a mozgalomnak igenis hinnie kell abban, hogy sikeresek lesznek. Felidézi, hogy 2009-ben egyiptomiaknak mesélt az erőszakmentes forradalom módszereiről Belgrádban, és ők akkor még erősen kételkedtek abban, hogy náluk is működhet ez – aztán 2010-ben jöttek a Tahrír téri tüntetések, és végül Mubarak megbukott. A könyv szerint egy ellenzéki mozgalomnak először meg kell alkotnia saját egyedi jelképét, majd ezt plakátokon, graffitikkel és egyéb módszerekkel bevinni a köztudatba, és közben építkezni belül, készülni a jövőre.

 

Szrgya Popovics 2011-ben, mögötte az Otpor jelképe, az ököl. (fotó: Darko Vojinovic/AP)
Szrgya Popovics háta mögött az Otpor jelképével, az ököllel. (fotó: Darko Vojinovic/AP)

 

2, Kezdd kicsiben

Fontos a nagy álom, a diktátor és a rezsim megbuktatása, de lépésről lépésre kell haladni. Először egy – viszonylag – könnyen megvalósítható harcot kell választani, amivel sok támogatót szerezhet a mozgalom. A könyvben Popovics többek közt példaként hozza az izraeli Itzik Alrovot, aki az országban uralkodó rablókapitalizmus, és magas lakhatási költségek ellen akart harcolni, de nagyon okosan először a túró egekbe szökő ára ellen hirdetett tiltakozást. Mivel a túrót nagyon szeretik az izraeliek, rengetegen Alrov mellé álltak, bojkottot hirdettek, és végül győztek. És miután az emberek megtapasztalták a győzelem ízét, jöhettek a komolyabb küzdelmek, a lakhatási költségek elleni tiltakozás. Magyarországról ebbe a részbe illene példaként a Momentum Mozgalom, amely nyilvánvalóan a Fidesz leváltását szeretné elérni, de az olimpiaellenes aláírásgyűjtéssel robbant be a köztudatba.

“Ne feledd, egy erőszakmentes küzdelemben egyetlen fegyvered, ha sokan vagytok.”

3, Legyen jövőképed

Szrgya Popovics kiemeli, hogy nagyon fontos, hogy az ellenzéki aktivisták tudják, hogy mit akarnak elérni. El kell tudniuk képzelni, és kommunikálniuk kell a társadalom felé, hogy milyen országban szeretnének élni a diktátor megbuktatása után. Fel kell ismerniük, hogy milyen problémák foglalkoztatják a “kisembereket”, vagyis mivel tudják őket a mozgalmuk mellé állítani. A Maldív-szigeteken például a rezsimellenesek tejberizspartikat szerveztek, amiken rengetegen részt vettek, de egy idő után megrekedtek itt, és nem tudták, merre lépjenek tovább. Aztán felismerték, hogy az ország távoli részeire nem jut a turizmus bevételeiből, és az idős maldívok nagy tömege él reménytelenül, a gyerekei és unokái támogatására szorulva. Ezután zászlajukra tűzték az öregkori nyugdíjat és az általános egészségügyi ellátást, és ezzel egy nagyon fontos réteget nyertek meg maguknak.

“A másként gondolkodóknak nem elég csak az emberi jogokért és a szabadságjogokért harcolni. A siker érdekében figyelniük kell arra, hogy az embereket valójában mi foglalkoztatja.”

4, Ismerd a hatalom pilléreit

Ez a rész arról az egyértelmű dologról szól, hogy minden diktátornak sok pénzre van szüksége a rezsim fenntartásához. Pénzbe kerül az ellene tüntetőket verő rendőr fizetése, az egész elnyomó rendszer működtetése, és háború esetén a fegyverek is. A pénz pedig főként az elnyomásban élők által befizetett adókból, a turizmus és az export bevételeiből tevődik össze. Popovics itt felidézi egy találkozását szír ellenzéki aktivistákkal. Ők, bár eleinte nem hittek abban, hogy a kegyetlen Aszad legyőzhető erőszak nélkül, később elkezdtek ötletelni azon, hogy milyen módon roppanthatnák meg a gazdaságot, s ezzel Aszad hatalmát. Kitalálták például, hogy megismertetik a luxusszállodákat üzemeltető külföldi cégekkel és a bennük megszálló gazdag turistákkal a diktátor által elkövetett borzalmakat.

“Amíg a rendőrt megfizetik, amíg minden simán működik, addig a diktátor biztonságban ül a trónján.”

5, Nevess

Ez a rész a szemtelen és vicces akciók fontosságáról szól. A rendőröket kiképzik az agresszív tüntetők elleni közdelemre, de arra nem, hogy mit tegyenek olyan akciók esetén, amik egyértelműen sértik a diktátor és a rezsim tekintélyét, viszont nem törvénytelenek. Ankarában például az iszlamista kormánypárt abszurd szigora ellen a nyílt utcán hangosan cuppogva csókolóztak szerelmespárok, a rendőrök pedig nem tehettek semmit. Szíriai aktivisták piros festéket öntöttek Damaszkusz néhány forgalmas helyen lévő szökőkútjába, és a rendőrök hiába tülekedtek zavarodottan a brutalitás jelképei körül, meg kellett várniuk azt az egy hetet, amíg a víz megtisztult. De a legnagyobb arcvesztést akkor szenvedték el Aszad rendfenntartói, amikor nekiálltak összeszedni az aktivisták által ezerszám Damaszkusz utcáira öntött “Szabadság”, “Elég” és hasonló feliratú pingponglabdákat. Nagy igazság, hogy ha túlbuzgalmában nevetségessé teszi magát a rendőr, akkor elveszti a tekintélyét, és nem félelmetes többé. A könyvben felsorolt egyéb ötletes és pimasz akciókról egyértelműen a Magyar Kétfarkú Kutyapárt jut eszünkbe, amelynek legutóbbi nagy dobása a rendszert és kiszolgálóit kifigurázó békemenet-paródia volt.

“A heccizmus nem csak megtöri a zsarnoktól való félelmet és a róla kialakult kegyetlen képet, de egyúttal vonzó imázst is teremt a tiltakozó mozgalom számára.”

6, Fordítsd az elnyomást az elnyomók ellen

Popovics itt azt részletezi, hogy a diktátorok hatalma annak köszönhető, hogy az emberek engedelmeskednek neki. Engedelmeskednek, mert félnek, és ezen alapszik az elnyomás eredményessége. Felidézi, hogy Milosevics elleni akcióik idején eleinte szinte mindannyian féltek a börtöntől, de miután páran megtapasztalták és elmondták a többieknek, hogy mi történik velük bent, többé nem félt senki – sőt, kifejezetten menő lett, ha valakit letartóztattak. Az egyetemisták elleni egyre komolyabb rendőri fellépés pedig visszafele sült el, olyanok is kiálltak a mozgalom mellett, akik egyébként nem foglalkoztak politikával: nagymamák hívogatták a rendőrséget, és kérdezgették, hogy “Miért verik a mi csodálatos gyerekeinket?”. A burmai juntának pedig az lett a veszte, hogy 2007-ben a békésen tüntető buddhista szerzetesek közé lőtt, és több ezret letartóztatott közülük. Az elnyomott társadalom berágott az általuk nagyrabecsült szerzetesek elleni brutalitáson, és kitört a szerzetesek leplének színéről elnevezett Sáfrány-forradalom.

“Az elnyomás előbb vagy utóbb mindig visszafelé sül el.”

7, Teremts egységet

Szergya Popovics szerint nagyon nehéz létrehozni a diktátor elleni egységet, mert minden ellenzéki szervezet meg van róla győződve, hogy az a jó, és csakis az a jó, amit ő kitalált. Ugyanakkor ha nincs egység, nincs eredmény, és a megosztottság a zsarnok malmára hajtja a vizet. Felidézi, hogy 2010-ben a fehérorosz választáson kilenc jelölt indult Lukasenko ellen, így senkire nem jutott elég szavazat. Popovics szerint létezik stratégiai és taktikai szövetség, és ezeket a siker érdekében fel kell építeni. Meg kell találni azt a nagy közös célt, ami a különböző csoportokat összeköti (ez általában a diktátor megbuktatása), és ennek elérése érdekében össze kell fogniuk a különböző mozgalmaknak. Már a Római Birodalom is sikerrel alkalmazta az “Oszd meg és uralkodj” elvét, ami még ma is működik. Magyar példaként egyértelműen beugrik erről a részről a Fidesszel szemben álló kis pártok tömege, amelyeknek együtt talán lenne esélye leváltani jövőre a kormánypártot.

“Az ellenzék energiájának nagy része az egymással való harcra ment el, ahelyett, hogy összefogtak volna közös ellenfelük ellen.”

8, Tervezd meg a győzelemhez vezető utat

Popovics itt arra hívja fel a figyelmet, hogy egy mozgalom csak akkor lehet sikeres, ha először építkezik, és csak utána hívja utcára az embereket. Bár a Tahrír téri tüntetések médiavisszhangja miatt úgy tűnhet, hogy ennyi elég egy rendszer megdöntéséhez, de azt kevesen tudják, hogy az ellenzékiek előtte két évig dolgoztak az előkészületeken. Egy tömegdemonstráció kevés, ha nincs előtte megfelelő előkészület. Először fel kell építeni a mozgalmat, kitűzni a célokat, kidolgozni a stratégiát és taktikát, megnyerni az embereket az ellenállásnak, lépésről lépésre megtervezni az eseményeket a diktátor bukásáig, és csak ezután szabad kilépni a fényre – különben kudarc lesz a vége, kifullad az egész. Fontos a folyamatos lendület is, mindig legyen valami akció, különben elvész a lakosság érdeklődése.

“A nagygyűlés nem szikra, amely elindítja a mozgalmat, hanem a győzelem utáni tiszteletkör.”

9, Maradj erőszakmentes

Bár elsőre logikusnak tűnhet egy erőszakos rezsim ellen fegyveresen fellépni, és csábító is lehet, hogy az ember így álljon bosszút az elszenvedett sérelmekért, de ez civil aktivisták számára rossz megoldás. Ahogy Popovics a könyv korábbi részében már kifejtette: a diktátornak mindig több és jobb fegyvere van, és kiképzett katonák állnak szolgálatára, egy mozgalomban viszont ehhez képest csak elenyésző azok száma, akik fizikai küzdelemben is megállják a helyüket. Viszont egy erőszakmentes ellenállásban részt tud venni mindenki: a sütisütő nagymamák, az egyetemista lányok, a vékony srácok, és a reumás nagypapák is. Ráadásul az erőszak kontraproduktív: a zsarnokot feldühíti, a népet pedig elijeszti a mozgalomtól, hiszen az emberek alapvetően békére és nyugalomra vágynak.

“Ha szilárd, tartós és átfogó demokratikus változást akarsz, az erőszakmentesség jobban működik.”

10, Fejezd be

El kell találni azt a pontot, amikor kihirdethető a győzelem. Márpedig egy diktatúra megdöntése csak akkor győzelem, ha a helyére demokratikus intézményrendszer kerül. Popovics szerint időnként még a nagyon sikeres mozgalmak is elkövetik azt a hibát, hogy túl korán vonulnak le a színről. Egyiptomban Mubarakot ugyan megbuktatták, de távozását követően színre lépett a Muszlim Testvériség, így az erőszakmentes aktivisták ott csak félsikert arattak.

“A sikeres mozgalmaknak türelmesen folytatniuk kell a munkát akkor is, amikor a fények és a kamerák már a következő nagy sztorira irányulnak. (…) Gondoskodnod kell róla, hogy a változások, amiket előidézel, tartósak és stabilak legyenek.”

11, Rajtad múlik

A kisebb helyi ügyek leírásával Popovics ebben az utolsó részben azt mutatja be, hogy bárki lehet aktivista. Egy háromgyerekes édesanya és egy nyomornegyedben élő is érhet el változást, ha elég elszántan küzd a céljaiért. Sokakat visszatart a félelem, nem akarnak közügyekkel és politikával foglalkozni, de felesleges varázslatra várni: a hétköznapi embereknek kell kezükbe venni a sorsukat. Ki kell állniuk azért, amiben hisznek, és harcolniuk a rossz ellen. Kreatívan, vidáman, erőszakmentesen, bátran és kitartóan.

“Az élet sokkal értelmesebb és érdekesebb is, ha felelősséget vállalsz és cselekszel.”

Erdélyi Katalin

 

tetszett_a_cikk3

 

  • Nagy Emilia

    Szívás, hogy hazánkban az ellenzék a röhejes, mi? 😀 😀