„A majom azért van, hogy legyen. És ennek az elvárásnak tökéletesen meg is felel.” olvasható a Kaszás György és Elek Lívia által írt, Amit a majmokról feltétlenül tudni kell című kötetben. (Animus Kiadó, 2013) A Vezetés a közjó szolgálatában – Közpénzügyi gazdálkodás és menedzsment címet viselő, 764 oldalas, a jegybank és a Számvevőszék közös bábáskodásával összeállított művet tanulmányozva olyan érzésünk lehet, hogy fentebbi definíció a majom helyett inkább erre a tanulmányválogatásra igaz.
A kötet jórészt nem egyéb, mint egy tömény bikkfanyelven, hosszasan taglalt önigazolás arról, hogy az ÁSZ, illetve az MNB mennyire kitűnően dolgozik, illetve a papíron általuk ellenőrzött közhatalom milyen remekül funkcionál. Illetve, hogy – hála a fenti kötetnek – a jövőben még jobban fog működni.
A harminc szerző csaknem fele korábbi politikus, illetve a pártkatonából lett jegybankelnök és ÁSZ-elnök (vagy más, a Fidesz által jelölt intézményvezető) alkalmazottja, beosztottja, netán a Fidesz korábbi embere, a hatalom által kinevezett személy. De a többi szerző esetén is egyiknél-másiknál felfedhető bizonyos kötődés a jelenlegi hatalom irányába.
Vezetés a közjó szolgálatában – Közpénzügyi gazdálkodás és menedzsment
Szerkesztette: Bábosik Mária. Állami Számvevőszék – Typotex Kiadó, Budapest, 2017.
A tanulmánykötet céljára formális magyarázatot az ÁSZ-t vezető (a kötet munkálataiban szerzőként is részt vevő) Domokos László előszavából kapunk.
„Az Állami Számvevőszék – a róla szóló törvény alapján – nemcsak ellenőriz, de az ellenőrzési tapasztalatain alapuló megállapításaival, javaslataival, tanácsaival segíti is az Országgyűlést, annak bizottságait és az ellenőrzött szervezetek munkáját, amellyel elősegíti a jól irányított állam működését. Erre tekintettel és az Állami Számvevőszéknek a közszféra integritása megteremtése érdekében végzett munkája elismeréseként 2015-ben az Országgyűlés úgy határozott, hogy az Állami Számvevőszék szélesítse a vezetői rendszerekre vonatkozó tanácsadó tevékenységét, és támogassa az etikus közpénzügyi vezetőképzést.”
De a szakmai közreműködőként jelen lévő, valamint a Pallas Athéné Alapítványok révén a megjelenést támogató MNB elnöke, Matolcsy György nem hagy szemernyi kétséget sem aziránt, hogy itt egy propagandaműről van szó.
„Magyarország 2010-ben költségvetési fordulatot indított, strukturális reformokat vezetett be, azt követően pedig monetáris fordulatot hajtott végre, melynek eredményeként 2013-ban növekedési fordulatot ért el, a gazdaságot új növekedési pályára állította. Ezzel újra elindult a magyar gazdaság korábban megszakadt felzárkózása, melynek hosszú távú fenntartása érdekében elengedhetetlen a versenyképesség jelentős javítása. A Magyar Nemzeti Banknak törvényi feladata, hogy elsődleges célja veszélyeztetése nélkül, a rendelkezésre álló eszközeivel támogassa a kormány gazdaságpolitikáját.”
A kötet első – A közjó szolgálata című – részének Közpénzügyek etikája alcímű fejezete ironikus módon rögtön felvet egy etikai kérdést. Lehet-e egy (ráadásul közpénzből támogatott) munka szerzője egyben annak lektora is? A lektor egy adott mű szakmai és tartalmi ellenőrzését végzi. Kérdés, mennyire végzi hatékonyan a munkáját, amennyiben nemcsak bírálja, de készíti is azt? Ami körülbelül olyan, mintha egy termék minőség-ellenőrzését olyanra bíznák, aki a gyártási folyamatnak is részese volt.
Márpedig a kötet lektora, a rendszerváltás után KDNP-színekben, a párt 1994-es listáján induló, az Orbán-kormány idején, 2011-ben a Monetáris Tanácsba választott Prof. Dr. Kocziszky György egyben a fentebbi alfejezet szerzője is. Akinek MNB-s életrajzából pártpolitikai szerepvállalása kimaradt.
Amúgy pedig a másik lektor, a kötetben életrajzzal nem szereplő, de a hátoldalon a bátor erkölcsiségről író Prof. Dr. Báger Gusztáv életútja is tartalmaz pikáns mozzanatokat. Mondjuk, hogy a pártállami diktatúra idején karrierjének csúcsát az Országos Tervhivatalban érte el, annak főosztályvezetőjeként.
„A 19. század végétől az „értékmentes”, „tiszta” közgazdaságtan megalkotására törekvő neoklasszikus közgazdaságtanból az etikai megfontolások kiszorultak. Kivétel talán az ügynevezett Pareto-elv, amely minimális etikai elvárásként a „legalább ne okozzunk kárt” elvet fogalmazta meg.” – írja a kötet 25. oldalán a már említett, kettős – szerzői és lektori – szerepben feltűnő Kocziszky György.
Nyilván teljesen véletlen, hogy Kocziszky a hajdani közgazdaságtannál kizárólag ama Pareto munkásságában fedez fel némi etikát, aki Matolcsy György kedvencének számít.
A szerzők között MNB-, és ÁSZ-alkalmazottak, egykori politikusok mellett a NER egyéb támogatói és/vagy nyertesei is feltűnnek. Mondjuk a Szervezeti magatartás a közszférában című tanulmány alkotója, Bakacsi Gyula életrajza szerint egyben a Professzorok Batthyány Körének tagja. A Projektmenedzsment címmel értekező Garaj Erika olyan cégnél volt tanácsadó, amely tavaly közbeszerzést nyert.
A szerzőkre szinte kivétel nélkül elmondható, hogy nem igazán az ördög ügyvédei, akik nyakasan hangoztatnak a főáramú közhatalomnak nem tetsző tényeket is. S nem is a tudomány krémje, inkább az a középszer, amely langyos konformizmussal simul bele a főáramba, megbízhatóan gyártva az olvashatatlan tanulmányokat, melyekben eredeti gondolat nagyítóval is nehezen fedezhető fel.
Persze vannak a kötetben olyan tanácsok, melyeknek akár maga Domokos László is hasznát vehette volna. Németh Erzsébet, államilag kitüntetett egykori Fidesz-tanácsadó, az ÁSZ jelenlegi kommunikációs igazgatója alábbiakat tartja megfontolandónak a Kommunikáció címet viselő tanulmányában:
„Valóban a felesége tulajdonában volt az intézet által bérelt helyiség” stb. Ilyen kérdésekre a közszereplő számíthat, sőt fel is készülhet rá, a választ pedig ellenséges, de titkolni igyekezett indulat helyett akár azzal is kezdheti: „Ez a kérdés valóban érdekelheti az embereket…” A továbbiakban a legjobb tudásunk szerint megválaszolhatjuk a kérdést. Az a fontos, hogy ne legyünk ingerültek vagy ellenségesek, hiszen az újságíró csak teszi a dolgát, amikor fölteszi ezeket a kérdéseket.”
Ha jól lehet érteni Németh okfejtését, akkor azt tanácsolja a közszereplőnek, hogy amennyiben hozzátartozója gyanús, de legalábbis kétséges, az etikátlanság, az összeférhetetlenség dilemmáját felvető ügyei kerülnek szóba, úgy arra közvetlenül és személyesen reagáljon és válaszoljon.
Etikai szempontból, az összeférhetetlenség górcsövén át nézve minimum sajátos a kötetben Lentner Csabaegykori MIÉP-es honatyával együtt csaknem negyvenoldalas tanulmányt publikáló, az MNB-ben monetáris tanácstag Parragh Bianka szerepe. Akinek némely mondata akár a kormánypropaganda óriásplakátjairól is visszaköszönhetne.
„A 2010 után megnyíló gazdaságpolitikai pálya a munkahelyek bővítésére, az államháztartási es családi-háztartási adósságcsapdák megszüntetésére, továbbá a gazdasági növekedésre fókuszál. Az aktív állammodellel járó gazdaságbefolyásolás, állami szabályozás és ellenőrzés eszközei nyernek primátust, melyek a fenntartható költségvetésben, majd a gazdaság javításában öltenek testet. Mindezek „tárgyiasulása” a munka becsületének visszaállítása, új munkahelyek létesítése, a társadalmi, területi és szakmai zárványokban élők munka világába visszavezetése, amely oldja a már munkavállalói pozíciókban lévők munkáltatóktól való függését is, erősíti az érdekérvényesítésüket.”
Az meg külön érdekes, mikor a férje, Parragh László, illetve az általa vezetett szervezet munkáját, tetteit elemzi. Nyilván teljesen objektíven és elfogulatlanul.
„A Magyar Kereskedelmi es Iparkamara és a kormányzat közötti együtt működés alapjait Orbán Viktor miniszterelnök és Parragh László kamaraelnök a 2010. február 18-án kiadott közös nyilatkozatban fektette le még az országgyűlési választásokat megelőzően. A közös nyilatkozat négy közös célban foglalta össze a közös jövőbeni munka irányait. A közös célok között szerepelt a magyar gazdaság talpra állítása, a munkahelyek megvédése, a kis- és közepes vállalkozások támogatása, valamint hazánk versenyképességének javítása.”
Ez nyilván felvet bizonyos kérdéseket, de megszokhattuk, hogy ama politikai kör, melybe a jegybankelnök, illetve az ÁSZ-elnök is tartozik, meglehetősen nagyvonalúan kezeli a rokoni érintettség problematikáját.
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
