Akik nem maradtak csendben – a hatalom nélküliek hatalma

civilbatorsag

 

Nyolcvan történet a világ minden tájáról a zsarnoki rendszerekkel szembeszálló bátor civilekről, akik erőszakmentesen és kreatívan fejezték ki nemtetszésüket a hatalommal szemben.

 

 

Steve Crawshaw sokáig újságíróként dolgozott: 1986-ben lett a brit Independent riportere, tudósított az 1989-es kelet-európai forradalmakról, a Szovjetunió összeomlásáról, és a balkáni háborúkról is. 2002-től 2010-ig a Human Rights Watch jogvédő szervezet vezető munkatársa volt, majd az Amnesty International egyik hivatalának igazgatója lett.

John Jackson szintén lassan három évtizede foglalkozik emberi jogokkal. Sok kampányt szervezett Ázsiára, Afrikára és Latin-Amerikára fókuszálva. Kutatásokat folytatott az ázsiai konfliktuszónákban (Burma, Kambodzsa, Fülöp-szigetek), és több nagynevű médiának (BBC World, CNN, Sky News, The Independent, The Guardian, Huffington Post) tudósított.

Steve Crawshaw – John Jackson:
Civil bátorság – A hatalom nélküliek hatalma

HVG Kiadó, 2011

248 oldal, 3.900 Ft

A két szerző 80 történetet gyűjtött össze a világ minden tájáról annak bemutatására, hogy teljesen hétköznapi emberek egyszerű, ám bátor és kreatív ötletekkel hatalmas változást okozhatnak.

“Róluk szól ez a könyv. Azokról, akik nem maradtak csendben, akik apró tetteikkel diktátorok uralmának megdöntését és igazságtalan törvények megváltoztatását segítették, akik képesek voltak emberként viselkedni egy romlott világban, hogy méltóságban és szabadon élhessenek.”

A kötet Václav Havel előszavával indul, aki vezető szerepet vállalt a bársonyos forradalomban, majd előbb csehszlovák (1989-1992), aztán cseh (1993-2003) köztársasági elnök lett, és mindig kiállt az erkölcsi értékekért. Havel 1978-ban írt egy esszét a “Hatalom nélküliek hatalmáról”, amelyben arról értekezett, hogy “milyen felbecsülhetetlen előnyökkel járna, ha mindannyian úgy döntenénk, hogy szembeszállunk a minket körülvevő hazugságokkal”, jelen előszavát pedig azzal zárja, hogy meggyőződése szerint a könyv nem csak a múltról, hanem a jövőről is szól.

Az biztos, hogy az erőszakmentes ellenállás különböző kreatív formái ellentmondanak annak a közkeletű nézetnek, hogy a “kisemberek” nem tehetnek semmit. A könyvben olvashatunk arról, hogy 1982-ben egy lengyel városka lakói minden este sétálni indultak a híradó idején, de voltak olyanok is, akik kitették a tévéjüket az ablakba, vagy magukkal vitték a sétára. Így tiltakoztak az ellen, hogy a híradó tele volt ferdítésekkel és hazugságokkal. A módszer más városokba is átterjedt, a hatóság pedig nem tehetett semmit, hisz nem ütközött a törvényekbe nem nézni a tévét.  

Uruguayban, ahol 1973-tól a katonai junta volt hatalmon, és elüldözték vagy bebörtönözték az ellenzéket, vagyis nagyon kockázatos volt az ellenvélemény, a lakosság a focimeccseken fejezte ki elégedetlenségét. A 12 éves zsarnokság alatt ahányszor az ország csapata rázendített a nemzeti himnuszra a fontosabb meccsek előtt, a nézők a stadionban csak ímmel-ámmal motyogtak a focistákkal, ám a himnusz “Tirenos temblad!” (Reszkessenek a zsarnokok!) sorát zászlókat lengetve, teli torokból ordították, aztán folytatták a kelletlen mormogást. A hatóságok nem tudtak tenni semmit, a rendszer 1985-ös bukásáig tűrniük kellett a pimaszságot.

Rögtön a könyv elején kiderül, hogy a bojkott szó Charles Cunningham Boycott nevéből ered, aki az angol Lord Erne birtokainak gyűlölt ügyintézője volt a nyugat-írországi Mayo megyében. 1880-ban Boycottot faképnél hagyták a szolgái, a boltosok nem szolgálták ki, és a posta sem kézbesítette a leveleit. Boycott élete ellehetetlenült, és rövid időn belül vissza is menekült Angliába.

2000 májusában peruiak ezrei gyűltek össze minden péntek délután Lima főterén, és az ország zászlóját mosták. A módszer elterjedt egész Peruban, százezrek fejezték ki ily módon, hogy szerintük az országot és jelképét beszennyezte a korrupcióról és brutalitásról elhíresült Alberto Fujimori elnök tíz éve tartó diktatúrája. Fujimori öt hónap múlva Japánba menekült, de 2005-ben 25 év börtönre ítélték emberi jogok megsértése és korrupció miatt. (Tavaly decemberben kegyelmet kapott, de emiatt többezres tüntetés volt Limában, és újra bíróság elé kell állnia földművesek meggyilkolása miatt.)

A kötetben Szrgya Popovics tavaly megjelent könyvéhez hasonlóan erőszakmentes, kreatív, és gyakran vicces ellenállási módokról olvashatunk, és ennek megfelelően benne van a Szlobodan Milosevics diktátor ellen – sikeresen – küzdő szerb Otpor-mozgalom is, amelynek Popovics az egyik vezéralakja volt.

Három magyarországi példa is szerepel a kötetben: Az egyik az, hogy 1984-ben Soros György több száz modern fénymásolót adott el olcsón a kommunista kormánynak, és “csak” azt szabta feltételül, hogy az eszközöket széles körben elérhetővé kell tenni a lakosság számára, és ezzel óriási mértékben elősegítette a rendszerkritikus írások, vagyis a sajtó- és véleményszabadság terjedését.

A másik magyar példa ironikus módon az “Amikor a falak leomlanak” című fejezet első története: 1989. június 27-én Horn Gyula magyar, és Alois Mock osztrák külügyminiszter újságírók előtt ünnepélyesen átvágta a vasfüggönyt, augusztus 19-én pedig az SZDSZ, a FIDESZ, az MDF és az FKGP megtartotta a páneurópai pikniket, ami fontos előzménye volt az NDK és NSZK egyesülésének, az Európai Unió keleti bővülésének.

A harmadik magyar vonatkozású példa Roul Wallenberg svéd, és Carl Lutz svájci diplomaták története, akik fejenként több tízezer zsidó életét mentették meg Budapesten a II. világháború alatt.

Ha lesz egyszer új, bővített kiadása a könyvnek, akkor abban jó eséllyel szerepelni fog a Kétfarkú Kutyapárt Békemenet-paródiája is, amit idén március 15-én már másodszor tartottak meg, hogy a kormányon és a közpénzből támogatott kormánypárti civileken gúnyolódjanak. Az ötlet egyébként nem új: 1987-ben a lengyel “Narancs Alternatíva” mozgalom tüntetést szervezett a kommunizmus _mellett_ a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójára. Minden résztvevőt arra kértek, hogy viseljen valami pirosat, a transzparenseiken 8 órás munkanapot követeltek a titkosrendőröknek, és virágot szórtak a rendőrautókra.

Több történet szól a kötetben a nácizmussal való szembeszegülésről. Bulgáriában a nép egyházi vezetőkkel együttműködve egész egyszerűen megtagadta és elszabotálta az ország 48 ezer zsidó lakosának deportálását. André Trocmé, a franciaországi Le Chambon-sur-Lignon nevű község református lelkésze, valamint felesége, Magda, és a környékbeli falvak lakosai 5.000 zsidó életét mentették meg azzal, hogy iratokat hamisítottak részükre, és átcsempészték őket a szomszédos, biztonságos Svájcba. Dániában egy német diplomata, Georg Duckwitz kiszivárogtatta a zsidók összegyűjtésének és deportálásának tervét, mire a dán lakosság elbújtatta, majd hajókon a semleges Svédországba csempészte őket, így az ország zsidó lakossának 99 százaléka, 7.000 ember megmenekült.

“Miért mondják rólunk, hogy jók voltunk? Azt tettük, amit tennünk kellett.” – mondta évek múlva Magda Trocmé.

Természetesen szerepelnek a könyvben az olyan híres ellenállók is, mint Mahatma Gandhi, Rosa Parks, Martin Luther King, Nelson Mandela, akiknek a történetét már sokan sokszor megírták, így jó eséllyel rengetegen hallottak róluk. A kötet nagy erénye, hogy a közismert emberek mellett sok olyan történettel is megismerteti az olvasót, ami korábban nem került annyira reflektorfénybe – legalábbis itt Magyarországon nem.

Jó példa erre Lubna Hussein, akinek nevére csupán néhány magyar nyelvű találat van a Google keresőjében, és a vezető hírportálok közül csak a Népszabadság írt róla. A szudáni újságírónőt 2009-ben a helyi büntető törvénykönyv alapján “nyilvánosság előtti illetlen ruházat viselésével” vádolták meg, mert a barátnőivel egy kávézóban nadrágot viselt. A nőket pénzbüntetésre és tíz korbácsütésre ítélték, és Hussein kérhette volna a felmentését, mert korábban az ENSZ-nél dolgozott, de vállalta az eljárást. Viszont a sajtóhoz fordult: azt akarta, hogy az újságírók legyenek tanúi a nyilvános megkorbácsolásának. Erre végül nem került sor, mert a kormánynak kellemetlen lett a nagy médiafigyelem. Hussein állította, hogy nem követett el bűnt, és az ítélethirdetésre is ugyanabban a nadrágban ment, ami miatt letartóztatták. Azt mondta, hogy muzulmánként jól ismeri a muszlim törvényeket, de a Koránban nem szerepel olyan, hogy a nők nem hordhatnak nadrágot.

“Azért imádkozom, hogy a következő generáció lássa, volt bátorságunk harcolni az ő jövőjükért, mielőtt túl késő lett volna.” – Lubna Hussein

Ilyen és hasonló történeteket olvashatunk Amerikából, Boszniából, Brazíliából, Burmából, Csádból, Észtországból, Iránból, Indiából, Portugáliából, Zimbabwéból, és számtalan más országból. Ami a különböző bőrszínű, vallású, kultúrájú embereket összefűzi, az a bátorság és kreativitás, amivel felléptek a rendszer ellen, amiben nem érezték magukat szabadnak.

Erdélyi Katalin

 

tetszett_a_cikk3

 

  • csaba

    Miért nem rögtön könyvet írsz?A liberális-kommunisták között nagy sikere volna.

    • Sétapista

      És Ferenc pápa is kedvelné.

      • Zsuzsa Kapitány

        Kedves Sétapista! Ismeri Ferenc pápát? Jó Magának. Én igen sok energiát fektetek a beszédei lefordításába, mert a spanyolom, illetve az argentinom igen szegényes még. Tudniillik az én személyes El Camino-m a tangó – mint városi néptánc – és a spanyol, illetve az argentin nyelv megtanulása. Félúton vagyok, még egyiket sem tudom jól.

        • Kovács Gábor Géb

          Oszt ennek most mi köze a betolakodókhoz, úgy önmagában a lényeghez, Zsuzsa?

          • Zsuzsa Kapitány

            Elolvastam a többi megjegyzését is. Nem szeretnék vitába bocsátkozni, pláne nem levelezni Magával. Tisztelettel: Zsuzsa

    • El Camino de Balkan

      Jó ötlet.

    • Zsuzsa Kapitány

      Kedves Csaba! Kit ismer a liberális – kommunisták közül? Ennyire ismeri őket? És már azt is tudja, hogy a még meg sem írt könyv nagy siker lenne ebben a körben? Kérdéseim komolyak, kérem, válaszoljon.

  • Vidéki

    “Hogy nevezzük azt, amikor rendőrök rendezik csoportokba a zöldhatáron az embereket és segítik őket a határsértésben”?

    Legjobb, ha elképesztő arcátlanságnak, vagy mérhetetlen rosszindulatnak nevezzük a rendőrök főnökei és az illető állam kormányzata részéről, amely jóváhagyja, vagy utasításba adja az ilyetén viselkedést.

  • princessofeboli

    Pakisztanban es Afganisztanban a vilagon a legmagasabb az irastudatlanok aranya, Nigeria utan a legmagasabb az iskolat el sem kezdok szama. Ferfiaknal 70-75% noknel meg magasabb sokkal irastudatlansag. Ha ezek magukat sziriainak hazudjak, akkor a Keleti Pu. vendegserege is valoszinuleg pseudo-sziriai azaz afganok, pakik. Viszont a sajto folyton mernokokrol, meg tanarokrol ir, oket emlitik meg. Ennyire mazlistak vagyunk, hogy pont az a par egyetemet vegzett ferfi akik a lakossag kb. <3%-a, pont azok jonnek? Realisabb lenne, nem csak oket kiemelni. Illetve valoszinuleg mivel papirjuk sincs, a vegzettseguket is csak behazudjak,mint a szarmazasukat. Pakik, indiaiak szeretnek nagyot mondani, itt Azsiaban hiresek errol.

    • cserfes

      vagy az indul el, akinek volt karrierje, pénze és tudása egy új munkerőpiacra. szóval igen ez pont az az x százalék lehet, akik betölteniék a londonba vándorolt magyar orvosok helyét, és adót fizetnének mindannyiunk nyugdíjába. De ehelyett kételkedünk, ellenségeskedünk és elüldözünk mindenkit.

      • princessofeboli

        En jartam arra es Azsiaban elek sajnos ez egy alom, nincs is komoly orvos kepzesuk ami van azt is kulfoldiek csinaljak. Nincs konyv, oktato. Akik vannak orvosok nagy szazalekban kulfoldiek akik segitenek nekik. Angolul az irastudatlan is “beszel” leginkabb makog. De azert higgyen akinek ugy jobb.

    • pelbart

      A hozzászólók 75%-a csak trollkodik, de annyira mázlisták vagyunk, hogy a Tied a maradék 25-ben van.

    • szvoboda

      Ha van legalább minimális menekültügyi eljárás (értsd: elbeszélgetnek a delikvenssel), akkor mindjárt nem olyan egyszerű valakinek szírnek hazudni magát. Az arabtudás ugyanis sem Afganisztánban, sem Pakisztánban nem tömeges…

      • princessofeboli

        “Itt mindenki szíriainak mondja magát. Afgán, pakisztáni, mindenki. Kurrens dolog lett szíriainak lenni. – magyarázza. Ali ”

        http://vilagterkep.atlatszo.hu/2015/08/08/el-camino-de-balkan-vonattal-es-busszal-skopjeba/

        Tessek elolvasni a cikket amirol szo van. Ennyire igaz amit mondanak. A genetikai borbetegseggel kuzdo kisgyerek akit a szuleik bombatamadottnak hazudtak, az allitolagos elektromernok amelyik a vonat tetejen tolti a telefonjat ami meguti, az allitolagos orvos amelyik a tranzit zonaba kihelyezett wc mukodesevel nincs tisztaban….aztan mindegyik valamiert focista akar lenni Nemetorszagban, amitol nekunk nemeteknek most mar elegunk van.
        Gorogorszagban a 20 ezres szigeten Kos-on a napi 1500 bevandorloval majd elbeszelgetnek a regisztracional, akik nekik mennek, fellazadnak mert szerintuk lassu. Lasd hetfoi hordatamadas…

        • szvoboda

          Megpróbáltad legalább megérteni, amit írtam, vagy csak felhúztad magad és ideírtad ezt? Szerintem az utóbbi…

          • princessofeboli

            Remélem változtatnak a rendszeren és lesz velük délutáni elbeszélgetés és megnyugszol.

          • szvoboda

            Értem, szóval nem…

    • Gergely Kóródy

      az van, hogy a szegények és alacsonyan képzettek körének nincs pénze Európáig fizetni az utazást/csempészetet, illetve információhoz sem feltétlenül jut Európáról annyihoz, mint valaki, aki otthon is értelmiségi életet élt. Ezek jobbára a szomszédos országokba mennek: Jordániába, Törökországba, Pakisztánba. Ők a menekültek legnagyobb tömege egyébként, csak nálunk alulreprezentáltak

      http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-747664

  • Attila Magyar

    “Néhány napja egy pakisztáni ember felmászott a vonat tetejére a nagyfeszültségről akarta tölteni a telefonját. ”

    Nos igen…ez az a szint, ami a valóság 😛

    • Zsuzsa Kapitány

      Melyik valóság, Kedves Attila Magyar? Egy magyar napszemüveges ember “önként felvett szemüvegével” látott valóság, itthonról, vagy amit az ismeretlen újságíró ír, aki ott jár és él ezek között az emberek között. Számomra nem ez volt a legfontosabb mondat az írásban, miközben azért nekem is lennének kérdéseim. De tisztelem ezt a személyes-szubjektív-privát El Camino-t, hiszen nem kevés kurázsi kellett hozzá! És nem szeretném úgy magyarázni az egész cikket, ahogy én gondolom, hogy ott mi is történik. De mi is történik? Mi is az “igazság”?
      Idézek a cikkből: “Nem vagyunk állatok – ezzel az erős felütéssel kezdett Aden, a damaszkuszi mérnök, aki mellettem ült a Gevgelija-Szkopje buszjáraton. De ez már a nap legvégének egymondatos rezüméje volt, addig meg történt minden, ami leginkább egy szürreális drámára hajaz. Mert, hogy ez az egész egy hazugság.”
      Mi is az “igazság”? Miért is “szürreális dráma” ez az egész?

      • Kovács Gábor Géb

        Zsuzsa, konkrétan mit is akarsz mondani? Hogy ezek az emberek jöjjenek csak, itt vár rájuk a Kánaán?

        • Zsuzsa Kapitány

          Nem, nem ezt akartam mondani. De nem szeretnék vitába bocsátkozni, pláne nem levelezni Magával. Tisztelettel: Zsuzsa

    • pelbart

      Miért ne, ha jó töltője van? Az én töltőmnek is mindegy, hogy 12V-ba, 110V-ba, 240V-be vagy 400V-ba dugom, működik!

  • Kovács Gábor Géb

    Érdekes, mennyi mérnök, meg magasan képzett szaki! Mind mind Angliába igyekszik mosogatni………

  • Zatykó Judit

    szerintem azért felülreprezentáltak a magasan képzettek a cikkben, mert ők beszélnek nyelveket

  • pelbart

    Nagyon tetszik. Eszembe jut erről, amit a gyerekkori barátommal csináltak a belga-francia határon: mindig ellátták útravalóval, és illegálisan átkísérték a határon. Oda-vissza. (Illetve, a legtöbbször feltették a másik oldalra induló vonatra.)

  • mandownton

    Daniaban 7.000 zsido volt, Magyarorszagon pedig 700.000. Az elhurcoltak szamat ennek aranyaban kellene ertekelni. Miert kell meg mindig a magyart bunos nemzetnek kikialtani az egesz vilagon? Mert a zsidok szerint 7 iziglen kell bunhodni. Meg csak a 3-nal tartunk. Es a Tora szerint nincs bocsanat, az csak a keresztenyeknel van.

    • Máté Szücs

      Csillagbogár! Pontosan hol olvastál olyat a szövegben, hogy “a magyar bűnös nemzet”?

    • Minorkavidor

      Ha már számokat említesz, akkor 825.000 zsidónak minősülő ember élt Magyarországon. De amin lényegesebb Eichmann csapata a velük együttműködő magyar belügyesek szerint 120-200 emberből állt, közülük max. 50 fő volt az operatív munkatárs, a többi tolmács, titkárnő, sofőr, biztonsági őr. A magyar közigazgatási-rendvédelmi szervek együttműködése nélkül semmit sem tudtak tenni: 200.000 magyar végezte el a piszkos munkát. Megjegyzendő a német Werhmacht hazánkban állomásozó egységei nem vettek részt a deportálásokban. Mivel 1944 tavaszát írták, maga Eichmann kb. 100.000 zsidó deportálását tartotta kivitelezhetőnek, a deportálás júliusi leállításáig 437.000 ember került vagonba. A több mint 4x teljesítés a magyarok buzgalmának köszönhető. Jellemző, hogy az auschwitzi tábor parancsnoka, Höss többször könyörgött Eichmannak, hogy csak napi 1 szerelvényt küldjenek, azonban ők napi 3-t küldtek. A helyzet odáig fajult, hogy júniusban 2 hétre le kellett állítani a szerelvények indítását, azért, hogy végezni tudjanak az a korábban küldött áru feldolgozásával”.

  • http://www.vasalobolt.hu Csepp a tengerben

    Mindig vannak és lesznek hősök akik másképpen fognak dolgokat tálalni és túléllni

  • Gergő Gajzágó

    Az elitnek csak addig van hatalma, amíg elhisszük, hogy van hatalma.