A világ egyik legbefolyásosabb nőjének útinaplója

Melinda Gates magyarra frissen lefordított könyve, „A nő helye – változtassuk meg a világot a nők erejével!” kedves olvasmány, de inkább önéletrajz vagy útinapló, mint tényeken alapuló szociológiai feltárás vagy tettekre buzdító női kiáltvány, és biztosan nem az, amire 2019-ben a feminizmusnak szüksége lenne. 

A Bill and Melinda Gates alapítvány vezetője, a Microsoft szoftercég egykori dolgozója, és az alapító, Bill Gates felesége 300 oldalon arról mesél, hogy az alapítvány milyen nőket érintő ügyekben tudott segíteni, illetve hogy az emiatt megtett utazásai alatt ő milyen nőkkel és problémákkal találkozott eddigi élete során.

Melinda Gates: A nő helye – Változtassuk meg a világot a nők erejével!
Bookline Könyvek, 2019
300 oldal, 3.999 Ft

A szerző az első fejezetben a fogamzásgátlás hozzáférhetetlenségéről ír, és arról, hogy a harmadik világban milyen gondokat okoz az, hogy a nők nagyon sok gyereket szülnek. Ezt a valóban fontos problémát hosszan, és több nézőpontból ismerteti: például a nők szemszögéből, akik nem tudnak dolgozni, amíg gyereket várnak, a családok szemszögéből, akik nem tudják eltartani minden csemetéjüket, a szociális dolgozók és orvosok szemszögéből, akik nem tudnak elég gyógyszert szállítani a falvakba, és persze a filantrópok szemszögéből, akik megpróbálják normalizálni a helyzetet.

A második fejezet szintén a harmadik világban “játszódik”: az anyák és a csecsemők egészségi állapotát taglalja, az alultápláltság és a csecsemőhalandóság is szóba kerül, valamint az ellátás problémái és az anyák kiszolgáltatott helyzete. Végül ez is a fogamzásgátlásról szól: ha kevesebb gyereke születne az anyáknak, egészségesebb lenne a család.

A harmadik fejezet címe családtervezés, ami megint a fogamzásgátlás fontosságáról szól, de a női nemi szerv csonkítása is szóba kerül, és az, hogy Indiában hogyan fognak össze a nők ez a szörnyű rítus ellen.

A negyedik fejezet a lányok iskoláztatásáról szól, az ötödik a házimunka világáról, ezekben szóba kerül a nyugati világ is. Arról az alapvető problémáról szól mindkét rész, hogy a nők a férfiaknál többet dolgoznak otthon, ezért kevesebb idejük jut tanulni, dolgozni, szórakozni – a szegényebb vidékeken ez az iskolázottság, a gazdagabb területeken a jóllét rovására megy.

A hatodik fejezetben Melinda Gates a gyermekházasságról ír, és az arra irányuló kísérletekről, hogy a fiatal lányokat megmentsék ettől a tradíciótól mobil applikációk és iskolák segítségével. A hetedik fejezetben mezőgazdaságról van szó: arról, hogy a nők milyen példás eredményeket tudnak ezen a területen is elérni, ha támogatást kapnak. A nyolcadik fejezet a munkaerőpiacról szól, a kilencedik pedig a női összefogásról.

Ezeken a témákon belül szóba kerülnek az indiai, tanzániai és amerikai lányok és nők, a szexmunkások és földművesek, olyan csecsemők, akik egy-egy programnak köszönhetően éltek túl betegségeket, olyan doktornők és ápolónők, akik a tradicionális gyógyítással szembemenve nők és gyerekeik életeit mentik meg, és olyan szervezetek, amik őket támogatják munkájukban.

Ezeket a személyeket és programokat Melinda Gates-en keresztül ismeri meg az olvasó, a szerző a saját szemszögéből mesél róluk, a saját “hangját” adja nekik a könyvben. Ami alapvetően egy heteroszexuális, keresztény, fehér bőrű, egyetemi végzettséggel rendelkező, nagyon gazdag – tehát szinte minden privilégiummal rendelkező nő perspektívája.

És ez megmutatkozik a témaválasztáson is: míg a Közel-Kelet valóban fontos ügyeinek szentel többszáz oldalt, a szintén aktuális és szintén rettenetes  ügyekről Melinda Gates nem ejt szót: a családon belüli erőszak az USA-ban, az LMBTQ aktivisták üldözése a világ sok táján, az amerikai abortusztörvények szigorítása vagy a menekült nők és gyermekek rettenetes helyzete, például. Persze nem kötelező ezeket a témákat minden könyvben felvetni, jelen olvasmány ezek nélkül kissé foghíjasnak tűnik. A kihagyások oka valószínűleg az írónő politikai és vallási óvatossága – de a határozott véleményfoglalás hiánya néhány helyen langymeleggé teszi a narrációt.

Hasonlóan kritikus probléma az, hogy bár nagyon sokszor szóba kerül a “genderkérdés”, igazából a szerző szerint ezt nő-kérdésként kell értelmezni. Melinda Gates nem veszi figyelembe a nem bináris vagy transz embereket, pedig ma már ők is kötelező elemei a gender-diskurzusnak.

És éppen ezzel igazolja azt, hogy ez egy fehér-felsőosztálybeli-értelmiségi nő írása. Az interszekcionalitásról szó sem esik benne, pedig a feminizmusnak nem csak arról kéne szólnia, hogy gazdag nők alapítványokon keresztül támogatják a harmadik világbeli nőket, illetve időnként találkoznak a helyi képviselőik által kiválasztott alanyokkal, és felhasználják az ő szomorú történeteiket anekdotaként.

Az anekdoták és eszmefuttatások közben Melinda fiatalkoráról és Bill neveléséről is szó esik, valamint arról, hogyan találkoztak és házasodtak össze, illetve hogyan működik a kapcsolatuk. Nyilvánvaló – már az előtt, hogy kinyitnánk a könyvet -, hogy a világ egyik legszerencsésebb nőjének az írását tartjuk a kezünkben, teljesen egyértelmű, hogy a könyv nem egy útmutatás arról, hogy hogyan lehet segíteni, hiszen relatíve kevesen engedhetik meg maguknak, hogy beutazzák a fél világot, államfőkkel beszélgessenek vagy konferenciákra járjanak nőügyekkel kapcsolatban.

És Melinda nem is akarja, hogy úgy tűnjön, mintha ő meg tudna oldani minden problémát, vagy útmutatást tudna adni ehhez:

“Bele kellett nyugodnom, hogy nem tehetek többet, mint hogy végzem a munkámat, igyekszem megőrizni az optimizmusomat, és vállalom, hogy időnként megszakad a szívem azokért a nőkért, akiken nem tudunk segíteni.” -írja rögtön az első fejezetben. 

Így két oldalról lehet értelmezni a könyvet: egyrészt, hogy a világ egyik leggazdagabb nője arra akarja használni a hatalmát és a nevét, hogy jót tegyen a világban, másrészt egy cenzúrázott, privilegizált nézőpontból próbálja bemutatni a mélyszegénységben élő nők problémáit.

A könyv valóban felhívja a figyelmet olyan problémákra, amikkel a mindennapi ember nem találkozik az utcán sem, és a sajtóból nem értesül róluk. Tény, hogy Melinda vette a fáradságot, hogy valóban találkozzon az érintett nőkkel és lányokkal, de nem biztos, hogy az ő személyes narratíváján keresztül valós képet tud nyújtani minden tekintetben. Ilyen például a vallásosság szemüvege, ami főleg a fogamzásgátlással kapcsolatban kerül elő.

Időnként nagyon hosszú fejtegetésekbe kezd a társadalmi problémák jellegéről, amik nem zavaróak, de nem is érdekesek. Úgy tűnik, mintha a vallás, a tudomány és a társadalom szemében próbálná igazolni legitimitását a témában.

Ettől függetlenül viszont nem rossz olvasmány: tanulságos történetek vannak benne, és érdekes témákat, vidékeket mutat be. Kicsit idejétmúlt, de azoknak tudjuk ajánlani, akik nagyon alapvető bevezetést szeretnének a feminizmusba vagy a nők hátrányos helyzetébe, és ennek egy nagyon könnyű verzióját szeretnék megismerni.

A könyvvel a legnagyobb probléma talán az, hogy a cím ígéretét megszegve nem azt mondta el benne Melinda Gates, hogy mi a nő helye, vagy hol van a nő helye, hanem csak arról írt, hogy egy nő – mármint ő maga – milyen helyeken járt, és hogy egy nő – szintén a szerző – hogyan próbálja megváltoztatni a világot a saját erejével. Memoárként vagy útinaplóként lehet értékelni, feminista manifesztóként csak részben.

Rutai Lili

 

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!