Bezárás
életrajz

A First Lady és az USA legismertebb újságírónője: szerelem vagy csak szoros barátság volt?

Amy Bloom: Közös titkaink

Máig vitatott a történészek körében, hogy Franklin D. Roosevelt felesége, Eleanor csupán szoros barátságban, vagy annál intimebb viszonyban állt egy leszbikus újságírónővel, Lorena Hickokkal. Egy idén megjelent könyv a történelmi események és a két nő levelezése alapján regényként meséli el a kapcsolatukat. A könyv ugyan fikció, de akár igaz is lehet.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Amy Bloom népszerű író az USA-ban, ahol több könyve jelent már meg, és különböző lapoknak is írt cikkeket. Két New York Times-sikerkönyv szerzője, műveit 15 nyelvre fordították le eddig. Hazájában tavaly, magyarul pedig idén megjelent új regénye Eleanor Roosevelt és Lorena Hickock újságírónő kapcsolatáról szól.

Amy Bloom: Közös titkaink
Libri Kiadó, 2019
247 oldal, 3999 Ft

Lorena Hickok 1893-ban született Wisconsin államban egy szegény falusi családban, és nagyon nehéz gyerekkora volt: alkoholista apja gyakran verte a családot, majd miután az édesanyja 13 éves korában meghalt, az apja szexuálisan is abuzálta Lorenát. Két évvel később a férfi újranősült, a mostohaanyja pedig gyakorlatilag elüldözte otthonról a kamaszlányt, aki elköltözött, és sokáig családoknál dolgozott cselédként, majd anyai nagynénje segítségével elvégezte a gimnáziumot.

Utána beiratkozott főiskolára, de abbahagyta, és heti 7 dollárért írt cikkeket a The Battle Creek Evening News nevű újságnak. Később példaképét, a Pulitzer-díjas regényírónőt, korábbi riportert, Edna Ferbert követve a Milwaukee Sentinel lap szociális szerkesztője lett, majd interjúkat készített – különböző hírességekkel is.

Ezután Minneapolisba költözött, és Minnesota állam legnagyobb lapja, a Minneapolis Tribune munkatársa lett. Itt női riporterek számára – akkoriban – szokatlan feladatokat/lehetőségeket kapott: a lap vezető riportere volt, politikáról és sportról írt, vezércikkeket készített. A Tribune-nél töltött ideje alatt írt a futball-válogatottról is, és ezzel az első olyan női riporterek egyike lett, akik sporttal foglalkoztak. 1923-ban az Associated Press (AP) hírügynökségtől díjat kapott a Warren G. Harding elnök temetési vonatáról szóló cikkéért, amit az AP a hónap legalaposabb anyagának tartott.

Minneapolisban a barátai által “Hick”-nek (a vezetékneve rövidítése, és jelentése falusi/faragatlan) hívott újságírónő egy másik női riporterrel, Ella Morse-zal élt együtt, akivel 8 évig tartott a kapcsolatuk. 1926-ban Hicket diabétesszel diagnosztizálták, és barátnője rábeszélte, hogy menjen el 1 év szabadságra, utazzanak el San Franciscoba, és ott írjon egy regényt. A szabadság kezdetén azonban Morse elhagyta Hicket, aki nem akart visszaköltözni Minneapolisba, hanem inkább New Yorkba ment, és a New York Daily Mirror szerkesztőségében kezdett dolgozni.

1928-ban Hick az Associated Press munkatársa lett, és a hírügynökség egyik legfontosabb tudósítójává vált. Az SS Vestris utasszállító hajó 1928. novemberi elsüllyedéséről szóló cikke a saját nevével jelent meg a New York Times-ban, és ez volt a lap történetében az első alkalom, hogy nő neve alatt jelent meg benne egy anyag. Lorena Hickok tudósított a Lindbergh-bébi rejtélyes elrablásáról, továbbá más fontos eseményekről is, és

1932-re Amerika legismertebb női riportere lett az akkor 39 éves “Hick”.

Abban az évben meggyőzte a szerkesztőit, hogy Franklin D. Roosevelt elnöki kampánya alatt, majd a megválasztása és beiktatása közötti időszakban a feleségéről, Eleanor Rooseveltről készíthessen alapos anyagot. Az 1933. március 4-i beiktatásra Hick már Eleanor legjobb barátnője lett, és a First Lady az újságírónőtől kapott gyűrűt viselte az eseményen, amelyen a férje hivatalosan is az USA elnöke lett.

A két nő, a leszbikus riporter és a hatgyerekes elnökfeleség sokáig majdnem minden napot együtt töltött: utazgattak, színházba és operába jártak. Hicket aztán New Yorkba szólította a munkája, miközben Eleanor Washingtonban volt: a külön töltött időben gyengéd leveleket írtak egymásnak, amelyekben a másik hiányát fájlalták, és a következő találkozást várták.

A szegény vidéki családból származó, szabadszájú és férfias természetű Hick ugyan eleinte nem rajongott az előkelő származású, arisztokratikus és idealista Eleanorért, de ahogy fokozatosan megismerte, beleszeretett. Az a történészek körében máig vitatott, hogy az elnök felesége szintén szerelmes volt-e a közismerten leszbikus újságírónőbe, és ha igen, csak plátói maradt-e a viszonyuk, vagy testi kapcsolatuk is volt-e egymással. Az mindenesetre tény, hogy rengeteg időt töltöttek együtt, és kettejük egymásnak írt, az utókornak fennmaradt leveleiből az erős érzelmek mellett finom erotika is árad. Az is tény, hogy Hick sokáig élt a Fehér Házban – hivatalosan a munkája miatt, de nyílt titokként Eleanor legjobb barátjaként – a közismerten szeretőket tartó amerikai elnök engedélyével.

Hick nagyon hamar belátta, hogy az iránta érzett szerelme miatt már nem tud elfogulatlanul írni a First Lady-ről, ezért 1933-ban kilépett az AP-től. Ezután Eleanor segítségével a Szövetségi Sürgősségi Segélyszolgálatnál (Federal Emergency Relief Administration, röviden FERA) kapott munkát: vezető oknyomozóként tényfeltáró missziókat végzett az állami szervezetnek. Az ország különböző részein látott elképesztő méretű szegénység elborzasztotta, az pedig nagyon bántotta, hogy a FERA-nál töltött ideje alatt nagyon sokat írt róla a sajtó, ezért nagyon ügyeltek arra Eleanorral, hogy kapcsolatuk ne kerüljön reflektorfénybe.

Bizalmas viszonyuknak azonban néhány év múlva vége is lett, mert a gazdasági válság hatásait nyögő, és az elnök New Deal tervével talpraállni próbáló országban a First Lady-nek rengeteg hivatalos kötelessége volt, és egyre kevesebb időt tudott Hickkel tölteni, aki emiatt dühös és féltékeny volt. Életük végéig barátok maradtak ugyan, de fokozatosan eltávolodtak egymástól.

Cukorbetegsége miatt Hick 1936-ban felmondott a FERA-nál, ezután – az elnök 1936-os újraválasztását követően – Eleanor közbenjárására az 1939-es New York-i világkiállítás népszerűsítésén, majd 1940-től a Demokratikus Nemzeti Bizottság (Democratic National Committee, röviden DNC) női osztályának ügyvezető titkáraként dolgozott. 

1945-ben Hick betegsége rosszabbodott, és emiatt fel kellett mondania a DNC-nél, Franklin pedig meghalt. Az újságírónő ezután a Hyde parkba költözött, hogy minél közelebb lehessen Eleanorhoz, aki 1962-ben, 78 éves korában hunyt el. Hick élete alkonyán számos könyvet írt, majd 1968-ban, 75 évesen távozott az élők sorából. A New York-i Rheinbeck temetőben lévő jelöletlen sírjára 2000-ben került egy tábla “AP-riporter, író, aktivista, és E. R. barátja” felirattal.

Lorena Hickock sírköve (Wikipedia)

Lorena Hickok sírköve (forrás: Wikipedia)

Hick a személyes iratait a Franklin D. Roosevelt Elnöki Könyvtár és Múzeumnak adta át, amely az amerikai Nemzeti Archívum tagintézménye. Az újságírónő hagyatéka 18 irattartó dobozt töltött meg, és akaratának megfelelően a halálát követő 10 évig zárolták. A határidő leteltét követően, 1978-ban Doris Faber, Eleanor Roosevelt életrajzírója meglepetten fedezte fel, hogy Hick dobozaiban 2336 levél volt Eleanortól az újságírónőnek, és 1024 levél tőle a First Lady-nek. Többségük az 1930-as években íródott, de későbbi keltezésűek is vannak köztük. A levelek egy része könyvben is megjelent már, de színdarab is készült  a felhasználásukkal.

A két nő élete külön-külön is gondosan dokumentált: Eleanor Roosevelté a pozíciója, Lorena Hickoké pedig a munkája miatt. Kettejük szoros kapcsolata pedig folyamatosan a figyelem középpontjában állt, és számos pletyka alapjául szolgált, így a közös életükről is sokat tudni, a múzeumnak adományozott levelezés pedig további részletekkel szolgál az utókor számára.

Amy Bloom a történelmi tények és a levelek alapján írta meg kettejük történetét – úgy, ahogy ő képzelte el. Két fontos pozícióban lévő nő, két nagyon erős személyiség rendhagyó szerelmének kitalált részleteit olvashatjuk a könyvben, amely a közös utazások, vacsorák, intim pillanatok, társasági események, családi és munkahelyi kötelezettségek, párbeszédek és gondolatok bemutatásával megpróbálja életre kelteni az amerikai elnök feleségének és az ország legismertebb újságírójának évtizedeken átívelő különleges kapcsolatát.

Érdemes elolvasnia mindenkinek, aki szeretne valami újat tanulni történelemről, politikáról, vagy egyszerűen csak elmerülne egy érdekes és szép – de nem felhőtlenül vidám – regényben. Eleanor Roosevelt és Lorena Hickok fiktív története, amely akár igaz is lehet, épp ilyen. 

Erdélyi Katalin

Címlapkép: Eleanor Roosevelt (balra) és Lorena Hickok (jobbra)

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom