Bezárás
nyomozás

Harvey Weinstein leleplezése és a #MeToo mozgalom története

Jodi Kantor és Megan Twohey cikke, ami 2017 októberében jelent meg Harvey Weinstein szexuális zaklatásairól, világméretű diskurzust indított a témában, és ennek még ma is érezhető a hatása. A két Pulitzer-díjas újságíró a She Said című könyvben leírja, hogy hogyan eredtek utána a pletykáknak, hogyan vették rá a színésznőket a nyilatkozatokra, és hogyan küzdöttek meg a filmes óriás jogászaival. 

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

A #MeToo-mozgalomnak három fontos pillanata volt: az első a „Pussygate” botrány, azaz amikor Donald Trump-ról az amerikai elnökválasztás előtt megjelent egy felvétel, amiben arról beszél, hogy a nőket a nemiszervüknél kell megragadni. A második a Weinstein-ügy, amikor több színésznő és egykori Weinstein-alkalmazott állt a nyilvánosság elé, és vádolta a híres producert azzal, hogy szexuálisan zaklatta vagy molesztálta őket. És a harmadik, amikor Donald Trump főbírójelöltjéről, Brett Kavanaugh-ról egy nő állította, hogy a férfi iskolás korában nemi erőszakot próbált rajta tenni, aztán sorra jelentkeztek Kavanaugh további áldozatai.

Egy nemrég megjelent könyv ezt a három eseményt írja le azoknak a újságíróknak a szemszögéből, akik tudósítottak róluk.

Jodi Kantor és Megan Thwohey: She Said – A MeToo mozgalom keletkezésének és Harvey Weinstein leleplezésének története
2019, Atlantic Press
316 oldal, 4290 Ft

A könyv Trump botrányával kezdődik, amiről Megan Twohey írt a New York Times-nak. Bár a riport nem volt elég ahhoz, hogy aláássa az elnökjelölt népszerűségét, a botrányos kijelentéseket tartalmazó hangfelvétel, és az üzletember ellen tett névtelen vallomások rengeteg emberhez jutottak el.

Pont egy évvel ezután jelent meg Twohey következő nagy hatású cikke, amin Jodi Kantorral együtt dolgozott. A cikk ötletét egy Twitteren megjelent poszt adta, amit Rose McGowan amerikai színésznő és aktivista írt. Ebben egy anonim hollywoodi producert szexuális erőszakkal vádolt. Amerikában az a pletyka járta, hogy a színésznő Harvey Weinstein-ra célzott, és hogy nem ő az egyetlen, akinek ilyen információja van a médiamogulról.

A két újságíró felkereste McGowant, és elkezdett más történetek után kutatni – a közösségi médián, a rendőrségi feljelentések között, ismerősökön keresztül. Olyan hírességekkel próbáltak kapcsolatba lépni, mint Salma Hayek és Angelina Jolie. Email-ben, levélben, telefonon és személyesen keresték fel azokat a női dolgozókat, akik hirtelen hagyták ott a Miramaxot, a Weinstein testvérek filmkészítő és -forgalmazó cégét. Megkerestek mindenkit, aki sejthetett valamit arról, hogy évtizedekkel vagy pár hónappal korábban mi történt egy hotelszobában, egy vörös szőnyeges eseményen vagy egy liftben.

Kutatásuk eredményeként fény derült arra, hogy a producer az évtizedek folyamán a hatalmát kihasználva rengeteg fiatal nőt molesztált vagy kényszerített masszázsra, orális szexre. Sokukkal később titoktartási szerződést íratott alá, és dollármilliókat költött arra, hogy ezek az ügyei ne kerüljenek nyilvánosságra.

Az áldozatok mindegyike féltette a hírnevét és karrierjét. A színésznők és a filmgyártásban dolgozó nők mind rettegtek attól, hogy Weinstein egy szava derékba törheti az életüket. Ráadásul tisztában voltak azzal, hogy ha egy New York Times kaliberű lapnak nyilatkoznak egy ilyen érzékeny témával kapcsolatban, hamarosan az egész világ a szavaikon, sőt meg rosszabb, a magánéletükön fog csámcsogni.

Kantor és Twohey tehát egy újabb problémával szembesültek: bár sok vallomásuk volt, senki nem akart az első lenni, aki felvállalja. Néhányan mereven elutasították, hogy “on the record”, azaz névvel nyilatkozzanak, néhányan gondolkodási időt kértek, de páran azt mondták, hogy felvállalják a mondanivalójukat, ha mások is megteszik azt a cikkben.

Végül Ashley Judd színésznő és Laura Madden egykori dolgozó is felvállalták névvel az első cikkben a nyilatkozatukat. A cikk végleges változatát Harvey Weinstein-nek is elküldték, és 48 órát adtak neki és ügyvédeinek, hogy cáfolják az információikat. A Weinstein-csoport perrel fenyegetőzött, de nem adott okot arra, hogy megváltoztassák az eredeti szöveget, így az 2017. október ötödikén megjelent.

Rögtön utána elindult a #MeToo-mozgalom a közösségi és a hagyományos médiában is. A világ számos országában diskurzus kezdődött a nemi egyenlőtlenségekről és a szexuális visszaélésekről. Sok cég, az Androidtól kezdve a McDonalds étteremláncig kénytelen volt változtatni a szexuális molesztálásra vonatkozó szabályain. Több híresség vesztette el az állását azért, ahogy nőkkel bánt. Az újságíróknak ezek után nem kellett a vallomásokért könyörögni, rengetegen hozzájuk fordultak a történetekkel.

A She Said szembenéz azokkal a kritikusokkal, akik azt mondják, hogy a #MeToo túl messzire ment. Azokkal, akik attól félnek, hogy a férfiak az új áldozatai ennek a mozgalomnak, és az egész csak boszorkányüldözés. De a könyv elismeri azokat a kritikusokat is, akik azt mondják, hogy a #MeToo nem ment elég messzire, és nem eredményezett valódi, jogi változást.

A könyv következő fejezetei a harmadik nagy eseményt, a Kavanaugh-ot övező botrányt mutatják be. Christine Blasey Ford,ű egyetemi tanár a Washington Post-hoz fordult azzal a történettel, hogy a legfelsőbb bírósági helyre esélyes jogász őt gimnazista korában traumatizált azzal, hogy szexuálisan molesztálta egy házibuliban. Ügyvédei, a feminista Debra Katz és Lisa Banks fordultak később a New York Times újságíróihoz.

A könyvben szereplő három főbűnös közül kettő még nem nyerte el büntetését: egyikük az Egyesült Államok elnöki székében, másikuk a legfelsőbb bíróságban ül. De a harmadikat, Weinsteint megfosztották minden rangjától, éppen bírósági eljárás folyik ellene.

A könyvben megszólalnak olyan emberek, mint Bob Weinstein, Harvey testvére és tulajdonostársa, valamint Gwyneth Paltrow, aki az eredeti cikkben nem mert névvel szerepelni. Idéznek benne a Harvey és ügyvédei, könyvelői, dolgozói között történt levélváltásokból, sőt, a megbeszélések hanganyagát is felhasználták.

A She Said egy hihetetlen alapos és körülményes, hatalmas türelmet igénylő oknyomozás történetét írja le, aminek az eredményeként létrejött mozgalom kicsit az egész világot megváltoztatta. Nem csoda, hogy a két nőt egy évvel később Pulitzer-díjjal jutalmazták.

A könyv magyar fordítása helyenként egy kicsit döcögős, de ennek ellenére is lebilincselő, izgalmas és hiteles olvasmány azoknak, akiket érdekel az újságírás mechanizmusa, a #MeToo története vagy az amerikai politika.

Rutai Lili

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom