Bezárás
Kedves vezető

“Mosolyogj úgy, hogy az maga legyen az ellenállás” – így lázad a Pussy Riot

Nadya Tolokonnikova: Lázadj!

A polgárpukkasztó akcióiról elhíresült, diktatúraellenes és feminista oroszországi punk-rock együttes, a Pussy Riot egyik alapító tagja 10 témára fókuszáló útmutatót írt azoknak, akik lázadni szeretnének a fennálló politikai rendszer ellen.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

A nyíltan Putyin-ellenes és különböző rendhagyó performanszairól ismertté vált orosz együttes, a Pussy Riot főként fiatal nőkből áll, akik fellépéseik során rikító színű ruhákat viselnek, és eltakarják az arcukat. A punk-rock banda 2012 februárjában a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban adta elő “Szűzanya, zavard el Putyint!” című számát, és ekkor 3 tagot a helyszínen letartóztattak huliganizmus, valamint vallási gyűlölet szításának vádjával. Fél évvel később – nagy lakossági tiltakozást kiváltva – 2 év börtönbüntetésre ítélték őket, melynek egy részét szibériai kényszermunkatáborban kellett letölteniük.

Egyikük, Nagyezsda Tolokonnyikova 2013 decemberében szabadult egy másik taggal együtt, mert őket is érintette az a frissen elfogadott amnesztiatörvény, ami kegyelmet adott azoknak, akiket kevesebb mint öt évre ítéltek el és kiskorú gyermekük is van. Angolul 2018-ban, magyarul pedig 2019-ben jelent meg önéletrajzi elemekkel fűszerezett könyve, amelyben gyakorlati tanácsokat ad lázadni vágyóknak.

Nadya Tolokonnikova: Lázadj! – A Pussy Riot útmutatója aktivistáknak
HVG Könyvek, 2019
288 oldal, 3500 Ft

A Szlobodan Milosevics szerb diktátorral szembeszálló Otpor! (Ellenállás) mozgalom egyik vezetője, Szrgya Popovics hasonló témájú kötete 11 pontba szedte össze az aktivistáknak szánt tanácsokat. Nadya 10 szabályról ír, és ugyanennyi részre osztotta a könyvét – mindegyik szakaszban beszél az aktuális téma elméleti és gyakorlati oldaláról is saját tapasztalatai és történelmi példák alapján, továbbá bemutat egy-egy általa hősnek nevezett személyt, akit az adott témakörben példaképnek tekint.

1. szabály: Kalózkodj!

Nadya ebben arról ír, hogy merni kell lélekben szabadnak lenni: nem elfogadni ostoba parancsokat és berögzült, ám gyakran hibás társadalmi szokásokat. Merni kell nem megfelelni az elvárásoknak, hanem folyamatosan érdeklődni, tanulni, tapasztalni, és ezek alapján önálló véleményt formálni a világról.

“A mi dolgunk az, hogy bosszantó kérdéseket tegyünk fel. […] Elemi erő van az egyszerű kérdésekben. Drága elnök úr! Ha ön nagy hatalmú, gazdag és okos, akkor a nép miért él szegénységben? Nálunk, a városban miért fekete a hó? A légszennyezésről cikket író újságírók tényleg azt érdemlik, hogy halálra verjék őket?”

2. szabály: Csináld magad!

Nem kell és nem is szabad folyton másokra várni: a szerző szerint fontos tudatosítani magunkban, hogy nem csak szakértők képesek megoldani egy-egy problémát. Neki kell állni, meg kell próbálni, bukás esetén talpraállni és megpróbálni másképp, és előbb-utóbb eljön a siker. Ez pedig óriási örömet és erőt ad.

“Ha már mindenképp meg kell neveznem egy ellenséget, azt mondom: legnagyobb ellenségünk a közöny. Fantasztikus eredményeket érhetnénk el, ha nem kötne minket gúzsba a gondolat, hogy semmin sem lehet változtatni.”

3. szabály: Vedd vissza a lázadás örömét!

Nadya ebben azt fejtegeti, hogy aki megtalálja magában az örömöt, az hihetetlen energiát képes a tevékenységeibe csatornázni, és minden élethelyzetben jól érzi magát. És a dolog oda-vissza hat: az aktivizmus, a cselekvés erővel és boldogsággal tölti fel az embert. Ő maga a börtönben sem tört meg: olvasott, edzett, az emlékeiben és a képzeletében utazott – az őrök pedig értetlenül nézték, hogy a sanyarú körülmények ellenére is vidám.

“Makacs ellenállás és sokatmondó mosoly – ez legyen a fegyvered!”

4. szabály: Hozd a frászt a kormányra!

A szerző szerint nagyon fontos, hogy a hatalmat folyamatosan nyomás alatt tartsuk kételkedéssel és kérdésekkel, hiszen nem a nép van a kormányért, hanem  – elvileg – a kormány a népért, csak erről mindkét fél hajlamos elfeledkezni. Soha nem szabad elfogadni a hatalom verzióját semmiről, hanem utána kell járni, hogy mi az igazság, és elmondani a dolgokról a saját véleményünket.

“A kormánynak általában nem tetszik az efféle veszélyes, felforgató tevékenység, amit úgy hívnak, gondolkodás.”

5. szabály: Kövess el művészetbűnt!

A polgárpukkasztó dalszövegeiről és performanszairól elhíresült Pussy Riot alapítója ebben a részben arra sarkallja az olvasót, hogy próbálja meg a művészet segítségével kifejezni a gondolatait. Legyen például zenész vagy festő, és ne gátolják az esetleges tudásbeli hiányosságai, mert a lendület és szenvedély mindennél többet ér.

“Nekem ez az élet. Jól érezni magam itt is, ott is, nyomokat hagyni.”

6. szabály: Leplezd le a hatalmaskodást!

Nadya ebben a részben arról ír, hogy a hatalommal visszaélők mindenhol csak a saját érdekeiket nézik, és kizárólagos céljuk a hatalom minél tovább történő megtartása. Az emberek nagy részének pedig – sajnos – az a meggyőződése, hogy majd jön valaki, aki megmenti őket a zsarnoktól, de ilyen nincs. A népnek magának kell kezébe vennie a saját sorsát: kérdezni, cselekedni, aktivistáskodni kell.

“Az uralmon lévők önmagukat tartják “igaz hazafiaknak”, miközben hazudnak, csalnak, lopnak. Azt állítják, fontos nekik a vallás, de megszegik mind a tíz parancsolatot.Azt mondják, a népet képviselik, de csak a saját gazdagodásukkal törődnek.”

7. szabály: Ne add fel könnyen! Tarts ki! Szerveződj!

Ebben a fejezetben az aktivistaléttel járó hátrányok kerülnek sorra. A szerző kendőzetlenül sorolja, hogy aki ilyesmire vállalkozik, annak számolnia kell azzal, hogy enyhébb esetben kinevetik és bolondnak nézik, súlyosabb esetben pedig megpróbálják majd elhallgattatni. Ennek ellenére – saját szibériai börtönbüntetése után is – az a meggyőződése, hogy csinálni kell, mert az igazság mindennél fontosabb, és megéri harcolni érte.

“Az egyes embernek mérhetetlenül nagy árat kell fizetnie azért, ha részt vesz a történelem alakításában. Csakhogy az emberi lét lényege éppen ebben a szerepvállalásban rejlik. […] Forradalmat nem kapni pénzért, a forradalomért önmagadat kell odaadni.”

8. szabály: Szabadulás a börtönből

Nadya ebben a fejezetben részletesebben ír az általa megjárt börtönről, a mordvinföldi munkatáborról, ahol napi 16-17 órát kellett dolgozniuk: egyenruhákat varrni rossz gépekkel és életlen tűkkel. A rabok pont olyan kegyetlenek voltak egymással, mint a börtönőrök, és a higinéniai körülményeknél csak az étel volt nyomorúságosabb. Az ilyen helyeken a foglyok megtörése a cél, és ez egyértelműen a vélt vagy valós politikai véleményük miatti büntetés.

“Jönnek az ellencsapások, és azt nem csak elviselni kell – találni kell magunkban annyi bátorságot és csibészséget, hogy nevetni tudjunk rajta.”

9. szabály: Teremts alternatívákat

A szerző szerint nagy baj, hogy elterjedt a világban az a gondolat, hogy nincs más út, csak a jelenlegi, és soha semmi nem lesz jobb, emiatt pedig az emberek nem tesznek semmit a rossz dolgok ellen, s ezért aztán tényleg soha nem lesz pozitív változás. Nadya mindenkit arra bíztat, hogy ne féljen álmodozni, és aztán cselekedni. Ebben a fejezetben szól arról is, hogy a kormánypropaganda eltorzítja és meghamisítja a valóságot az emberek befolyásolása érdekében, ezért nagyon fontos a független média létezése.

“Ha a polgárok tudják, mi történik valójában, akkor nem lehet őket egykönnyen megtéveszteni. A feladatunk az, hogy megbízható hírszolgáltató legyünk.”

10. szabály: Légy, ami akarsz!

Nadya ebben az utolsó részben főként a feminizmusról ír: ez szitokszónak számít hazájában, Oroszországban, ahol a kormánytagoknak csupán 10%-a nő, és 2017 elején elfogadtak egy olyan törvényt, ami legalizálja a családon belüli erőszakot. Nadya szerint a szexizmus és nőgyűlölet az orosz nagyvárosokban is erős, de a kis falvakban tombol igazán, ő viszont azt akarja, hogy a nőket is egyenrangúnak kezeljék.

“Nemcsak újfajta jogokért kell harcolnunk, de a már megszerzett jogainkat is folyamatosan védelmeznünk kell.”

A könyv látszólag csapong Nadya saját élményei, olvasmányai, gondolatai, a történelmi példák és a jelen eseményei között, valójában azonban nagyon is összefügg minden, és a végére egy szép kerek egészt alkot. A sorokból pedig átsüt az a hatalmas lelkesedés és belső erő, ami a szerzőt fűti belülről – épp ez a vidám, eltökélt szenvedély teszi őt afféle szent őrültté, aki nagy és rendkívüli tetteket tud véghezvinni mosolyogva.

Erdélyi Katalin

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom