Szexuális ragadozó szedte áldozatait az irodalmi Nobel-díj árnyékában

A második világháború óta csak egyszer kellett lemondani az irodalmi Nobel-díj átadóját. 2018-ban nem más miatt jegelték az eseményt, mint egy, a díj nyertesét választó Svéd Akadémia tagjaihoz közel álló személy szexuális botránya miatt: 2017-ben leplezte le Matilda Gustavsson Svédország leghíresebb szexuális ragadozóját, Jean-Claude Arnault-ot. A cikk megrázta az országot és megkérdőjelezte a kulturális elit hitelességét. Arnault-ról, az általa elkövetett visszaélésekről, a leleplezéséről és az Akadémiáról szól Gustavsson nemrég megjelent könyve.

Támogasd az Átlátszót szja 1% felajánlásával! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány

A Svéd Akadémiát 1786-ban III. Gusztáv király hozta létre. A független testület 18 tagját egy életre választják az ország legjobb nyelvészei, irodalmárai, történészei és jogászai közül. A tagok lakást, jövedelmet és egyéb juttatásokat kapnak. 1895 óta ők választják meg irodalmi Nobel-díj nyertesét.

Az Akadémia 1914-ben deklarált politikai semlegességet, és erre hivatkozott 1989-ben is, amikor Salman Rushdie indiai-brit író ellen fatvát (kiközösítés és vérdíj) hirdetett Irán vezetője a Sátáni versek című kötete miatt, amit az ajatollah istenkáromlásnak minősített Mohamed próféta „tiszteletlen” ábrázolása miatt. A testület nem állt ki az író mellett, ezért két tagja is megtagadta a részvételt a rendszeres találkozókon – arra, hogy kiléphessenek, csaknem harminc évet kellett várniuk. Ez idő alatt egyébként az Akadémia megváltoztatta álláspontját Rushdie-ról is, és 27 évvel később elítélte az íróra kitűzött vérdíjat.

Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen nagy múltú, és megrendíthetetlennek tűnő, bizonyos értelemben a társadalom fölött álló szervezet, amit sem a világháborúk, sem pedig a Rushdie körüli világszintű vita nem tudott megingatni, egy szexuális ragadozó tettei és egy svéd kulturális újságíró feltáró cikke miatt került közel a teljes csődhöz.

Pedig így történt. Matilda Gustavsson, a Dagens Nyheter kulturális újságírója a MeToo -botrány hatására kezdett nyomozni a svéd művészeti elit egyik oszlopos tagjának tettei után. Az újságírónő 2017 novemberében publikált cikke, illetve a svédül 2019-ben, magyarul pedig 2020-ban megjelent könyve hatására fény derült az ország legnagyobb szexuális botrányára és a Svéd Akadémia hiányosságaira.

Gustavsson munkája indította el azt a lavinát, aminek hatására 2018-ban nem osztottak ki irodalmi Nobel-díjat (ilyen utoljára a második világháború idején történt), a király lehetővé tette a Svéd Akadémia tagjai számára a kilépést, és az intézmény – történelme során először – kénytelen volt költségvetéseit publikussá tenni.

Matilda Gustavsson: Az Elitklub
2020, Alexandra Kiadó
371 oldal, 3999 Ft

Gustavsson a MeToo-botrány nemzetközi kirobbanása után kezdett gondolkozni: lehetséges az, hogy Svédországban is vannak olyan férfiak, mint Bill Cosby vagy Harvey Weinstein, akik hatalmukat kihasználva, annak a tudatában kezelik a nőket prédaként, hogy a híres és befolyásos ismeretségi körük megvédi őket? Ekkor hallott egy szóbeszédet Jean-Claude Arnault-ról.

Arnault hírességnek számított a svéd művészek körében. A francia származású férfi fiatalkora és munkássága titokzatos: egyes interjúkban azt nyilatkozta, hogy francia elitegyetemeken tanult, máskor azzal hencegett, hogy a családja egy neves francia pezsgő tulajdonosa. Ezek közül egyik sem igaz. Marseilles-ben született, egy ideig fotográfusként dolgozott és pár kisebb díjat nyert is, de nem lett belőle kiemelkedően híres fotós. Később kipróbálta magát a színházban és az operában is, inkább kevesebb, mint több sikerrel. 1989-ben házasodott össze Katarina Frostenson-nal, az elismert svéd költőnővel, akit 2003-ban a Svéd Akadémia tagjává választottak.

A házaspár üzemeltette Stockholm egyik leghíresebb művészklubját, a Forumot. A belvárosi pincehelységben fiatal zenészek adtak koncerteket, ígéretes szobrászok, festők és más képzőművészek állították ki műveiket. A város legnevesebb alkotói gyűltek össze itt a színdarabokra és kiállításmegnyitókra, ahol műanyag poharakban szolgáltak fel drága borokat csinos, fiatal lányok.

A felszolgálók, ahogy Arnault titkárnői is, nem csak díszletként szolgáltak: az idősebb férfi gyakran nyíltan, barátai előtt, a Forum pincéjében, éttermekben, bárokban molesztálta őket. A Forum kiállítóit, a fellépő fiatal művésznőket sem kímélte, ahogy a híresség küszöbén álló írónőket sem, akikkel az eseményeket találkozott, sőt az Akadémia tagjainak feleségeit és lányait is zaklatta.

A fiatal művésznők, akik áldozatul estek, féltek: Arnault gyakran büszkélkedett befolyásos barátaival, és azzal, hogy egy szóval el tudja vágni a díjaktól, ösztöndíjaktól és képzésektől azt, aki visszautasítja. Az máig nem biztos, hogy mekkora hatása volt ezekre.

Hogyan tarthatott valaki titokban ennyi ügyet, ennyi bűncselekményt és visszaélést? Egyszerűen: Arnault-ot a svéd kulturális élet szereplőinek barátsága, az „elitklub” védte.

Matilda Gustavsson ismerősök ismerőseinél kérdezősködött, pletykák után kutatott, egykori Forumban dolgozó nőket keresett meg. Sikerült tizennyolc olyan nővel is beszélnie, akik – nagyrészt név és arc nélkül – felvállalták a nyilvánosság előtt is a velük történteket. Naplóbejegyzéseik, közeli barátaik és a szakemberek, akikkel ez időben beszéltek, megerősítették mondandójukat.

A cikk megjelenése után újabb művésznők és lányok jelentkeztek be, és mesélték el Arnault disznóságait. Az országban rengeteg emberhez eljutott a cikk, Gustavsson maga is hírességgé vált. Arnault és Frostenson kerülték a nyilvánosságot. A Svéd Akadémia pedig végre diskurzusba kezdett arról, hogy hogyan történhetett meg egy ilyen botrány az orruk előtt.

Amellett, hogy anyagilag támogatták Arnault projektjeit és a Forum programjait (amiből a kiállító, fellépő művészek nagyon ritkán kaptak), valószínű, hogy Frostenson tagságát kihasználva a férfi többször is elpletykálta ismerőseinek, sőt az érintetteknek is a következő irodalmi Nobel-díj nyertesét vagy az Akadémia legújabb tagjának nevét, még mielőtt ezeket kihirdették volna. Ezzel a házaspár súlyos titoktartási szabályokat hágott át.

A könyv részben a cikk készítésének folyamatáról és az abban megszólaló nőkről szól, de a megjelenés utáni történéseket is leírja. Gustavsson részletesen ír arról, hogy milyen folyamatok mentek végbe ez idő alatt a Svéd Akadémiában. A végeredmény: Sara Darius, a társaság első női elnöke lemondott, és hét másik taggal együtt kilépett az Akadémiából. A király jóváhagyta döntésüket – ez az első alkalom az ország történetében. Frostenson-t kizárták. Arnault ellen bírósági tárgyalás indult, és a férfi két és fél évre börtönbe került.

Talán a svéd nyelv egyedisége miatt lehetséges az, hogy Arnault és az Akadémia ügye nem kavart akkora port, mint a hollywoodi hírességeké – pedig legalább annyira érdekes és fontos. Gustavsson írása pedig lényegretörő, tűpontos, részletes, de érzékeny mű.

Matilda Gustavsson a legfiatalabb „The Golden Pen” (Aranytoll) díjas svéd újságíró, 2016-ban kapta ezt a címet. Az Arnault-ról szóló cikke megjelenése után elnyerte a 2018-as Swedish Grand Prize for Journalism díjat “Az év bombahíre” (Scoop of the Year) kategóriában. A Swedish Magazine Publishers Association az év újságírójának választotta. 2019-ben, eredeti nyelven Klubben címen megjelent könyve a sikerlisták élére ugrott, és minden idők egyik legkeresettebb svéd non-fiction könyve lett.

Rutai Lili

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!