„Örökbe fogadni nem kötelező és nem is állampolgári jog”

Az örökbefogadás minden oldalát körbejárja Mártonffy Zsuzsa könyve – szülők, gyerekek, örökbeadók, szakemberek is megszólalnak a kötetben, ami pont a legjobbkor érkezett, hiszen a kormány nemrég jelentette be, hogy a jövőben nem lenne kötelező a negyven órás örökbefogadói tanfolyam. A kötetből azonban kiderül, hogy erre nagyon is szükség van, mert a szülők itt tanulják meg kezelni az örökbefogadással együttjáró nehézségeket.

„Mártonffy Zsuzsa vagyok, újságíró, blogger, utazó, szülő. Örökbefogadó, meg sima is.” – így mutatkozik be a szerző blogján, az Örökbe.hu-n. Hat évvel ezelőtt itt kezdte el bemutatni az öttagú, két örökbefogadott gyerekkel kiegészült családjának történetét. Mára több, mint 500 történet jelent meg az oldalon, és több tízezren voltak rájuk kíváncsiak. Mártonffy pedig az évek alatt a téma szakértője lett.

Nemrégiben megjelent könyve hét részből áll. Bevezetéssel kezdődik, amiben Mártonffy saját történetét írja le röviden. Az első fejezet az örökbefogadó szülők nézőpontját mutatja be öt szülő segítségével. A második pont a másik oldalról szól: azokról a nőkről, akiknek örökbe kell adniuk a gyerekeiket. A harmadikban szülők az örökbefogadott gyerekeikről mesélnek, a negyedikben az örökbefogadott gyerekek felnőttként visszatérnek a szüleikhez. Az ötödik a szakemberek álláspontját mutatja be a (szerintük jelenleg is enyhe) szabályokról, követelményekről. Az utolsó részben Mártonffy visszaveszi a szót, és elmagyarázza az örökbefogadás minden egyes pontját, a szabályoktól kezdve a külföldi lehetőségekig.

Mártonffy Zsuzsa: Akiknek két anyja van
2020, Bookline
304 oldal, 3799 Ft

A könyv azért különleges, mert számtalan egyedi történetet mutat be, amik közül egyik meghatóbb, mint a másik: egy házaspár, akik down-kóros gyerekeket fogadnak be, egy anya mondanivalója, aki három gyerekének vér szerinti anyjával is találkozott, Mártonffy riportja egy mélyszegénységben élő nő életéről, interjú egy olyan lánnyal, aki túl fiatal volt az anyasághoz, és egy olyan férfival, aki roma származása ellenére rasszista családban nevelkedett.

A kötet olyan témát mutat be, ami vastagon jelen van Magyarországon – mégis, a diskurzus körülötte nagyon sovány, mítoszokkal és tévedésekkel telített. Az Akiknek két anyja van hiteles, pontos és érdekes, nem csak annak, aki örökbefogadásra készül, vagy akinek a környezetében volt rá példa, de annak is, akinek semmi köze nincs hozzá, csak érdeklődik iránta.

Ezzel egyidőben a könyv két nagyon aktuális problémára mutat rá szinte véletlenül: az egyik az örökbefogadó szülők képzésének fontossága. Az a teher, amit egy felnőtt így vállal, laikusok számára szinte elképzelhetetlen tud lenni.

Majdnem minden, a kötetben megszólaló ember megjegyzi: a képzésen, ami Magyarországon jelenleg 40 órás és kötelező, nem pelenkázi tanulnak, hanem többek között traumákat kezelni, a vér szerinti szülőkről beszélni, és válaszolni a lázadó gyerekek kérdéseire.

A könyvben megszólaló szakember kiemelte, hogy az országban így is enyhék, a jelentkezők 98 százaléka számára teljesíthetőek az örökbefogadás előfeltételei. Kántor Nedda, a Fővárosi Tegyes örökbefogadási pszichológusa kiemelte, hogy mind az orvosi, mind az erkölcsi bizonyítvány szükségességét, sőt az 1-4 pszichológiai alkalom kibővítését javasolná. A másik nyilatkozó, Székely Zsuzsanna felkészítő pszichológus pedig sok év után beszámol olyan esetről is, amikor örökbeadták a gyereket, de később molesztálta az a szülő, akit alkalmasnak gondoltak.

Ezt a részt tökéletesen leírja az egyik fejezet címe: „Örökbe fogadni nem kötelező és nem is állampolgári jog”. Hiszen a társadalomnak valóban el kell fogadnia: nem mindenki lesz jó örökbefogadó szülő. Képzés nélkül pedig végképp nem.

A másik probléma, amit felvet a könyv, az a rasszizmus. Ma egy egészséges, magyar származású gyerekért a szülőknek hosszú éveket kell várniuk – és ez idő alatt könnyen ki is futhatnak a maximum 45 év korkülönbségből – de kicsit idősebb, roma származású gyereket, vagy egészségügyi problémával rendelkező gyereket egy házaspár akár pár hónap alatt is megkaphat.

Mégis rengeteg szülőpár még mindig azt gondolja, hogy egy fehér csecsemőt is megmenthet, pedig egy ilyen gyerekért több tucat pár áll sorba, akik örömmel befogadnák. Ezzel ellentétben a valóban “megmentőkre” váró gyermekekért nem tolonganak a párok – már a cigány származás is sok magyar szülőnél kizáró ok. Külföldön viszont az idősebb, roma vagy nem teljesen egészséges gyerekeket, és a testvérpárokat is örömmel fogadják be.

A nyugati országokban ugyanis egyrészt nincs belföldi örökbefogadás, másrészt sokkal drágább, és harmadrészt a szülők ott nagyon alapos és nagyon szigorú kiválasztáson, felkészítésen esnek át. A külföldre kerülő magyarok sokkal kisebb számban kerülnek vissza az intézményekbe, mint az országon belül örökbeadott gyermekek.

„Egy ideális világban nem lenne örökbefogadás, mert senki sem kényszerülne rá, hogy elváljon a gyerektől. A valóság azonban más. Viszont lehet jól csinálni.”

Az Akiknek két anyja van hiánypótló és aktuális könyv, egy olyan témát mutat be nagyon alaposan, érzékenyen és körültekintően, ami a következő hónapokban, években a közbeszéd fontos része lehet. A kormány által május közepén ismertetett módosítási javaslat szerint ugyanis az örökbefogadási törvény úgy változna, hogy többé nem lenne kötelező a szülők számára a 40 órás tanfolyam elvégzése. Szakemberek szerint ez azt okozhatja, hogy rengeteg gyereket fognak visszaadni, hiszen a szülők megfelelő ismeretek nélkül kapják meg őket, és nem tudják majd kezelni a felmerülő kérdéseket és problémákat.

Rutai Lili

Címlapkép forrása: Örökbe.hu

Ha már egyszer itt vagy…Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!