Bezárás
Könyvkritika

Drogos szexorgiák, képmutatás és rengeteg meleg van a Vatikánban egy tényfeltáró könyv szerint

Négy év kutatás részletes naplója A Vatikán kínos titkai című könyv. Egy iszonyatosan bonyolult, hosszú oknyomozás majdnem 600 oldalon, ami nem leleplezni vagy megbuktatni akarja a katolikus egyházat vagy a Vatikánt, sokkal inkább bemutatni a vallásos homofóbia negatív következményeit, a tisztségviselők két arcát és a csontvázakat a Vatikán szekrényeiben. 

Támogatási kampány

A szerző, Frédéric Martel nyilvánvalóan rengeteget dolgozott a könyvön: több hónapot töltött kutatással Rómában és 30 másik országban, eközben pedig több mint 1500 emberrel készített személyesen interjút. 41 bíborossal, 52 püspökkel és monsignoréval, 45 apostoli nunciussal és nagykövetettel, valamint több mint 200 pappal és növendékkel beszélt, hogy feltárja az egyház és a homoszexualitás mérges kapcsolatát.

Az egyházi tisztviselők egy része nyíltan beszélt az íróval, azonban sokan anonimitást kértek saját maguk vagy a szakmájuk tisztelete miatt. Martel nem spórol a részletekkel: leírja a nyilatkozók viselkedését, hangulatát, lakosztályuk vagy szállásuk berendezését, az étterem kínálatát, ahol találkoztak. Bemutatja a szóba kerülő élő vagy halott emberek származását, tetteit, kapcsolati hálójukat, a róluk szóló pletykákat és híreket.

Frédéric Martel: A Vatikán kínos titkai – Homoszexualitás, hatalmi játszmák, képmutatás
2020, Park Könyvkiadó
580 oldal, 4700 Ft

Nem nehéz elveszni a közel hatszáz oldalas leírásban, amiben végtelen mennyiségű név és helyszín kerül terítékre, és amiben gyors ütemben váltják egymást az egyháztörténeti, genderelméleti és irodalmi utalások, a nyilatkozatok és a korábbi megszólalások, a tájleírások, az események és a leleplezések.

A könyv fő helyszíne a Vatikán, főszereplője pedig maga Martel, aki szubjektíven meséli el találkozói történetét és kutatásai eredményét, illetve objektíven ír a kapcsolódó hírekről, történelmi tényekről.

Ír azokról a muzulmán és kelet-európai menekült férfiakról, akik az egyházi tisztségviselők escortjaként, prostituláltjaként keresik a kenyerüket, miután gyakran veszélyes utat tesznek meg különböző, szegény országokból. Bemutatja a római Termini pályaudvar környékét, ahol ez a tevékenység még mindig jelentős gazdasági tényező: a menekültek mellett hotelek es bárok élnek meg a papokból, papnövendékekből és egyéb egyházi személyekből. Illetve bemutat egy luxusprostit is, aki nevét elárulva mesél tapasztalatairól.

Ír a korrupcióról, az illegális pénzmozgásról, pedofíliáról, a „bujásgyűrűről”, azaz a mindenkori pápát körülvevő meleg tisztségviselőkről, a svájci gárdistákat érő zaklatásról, az óvatlan vagy óvszerellenes papok által elkapott AIDS-ről, a melegházasságról, és a vatikáni drogos orgiákról.

Több tucat különböző egyházi méltósággal és Vatikáni alkalmazottal beszélt: a kertésszel, az őrökkel, bíborosokkal, Ferenc és a korábbi pápák bizalmasaival és ellenségeivel. És beszélt liberális, melegbarát vagy nyíltan homoszexuális papokkal is, akik a peremvidéken próbálják rendbehozni a homoszexualitás es a vallás elmérgesedett viszonyát.

A könyv az általa Szodomának nevezett hely bemutása: a kétszínűség, a bűnök városa. És az egymást követő pápák leírása is egyben: Ferenc, VI. Pál, II. János Pál és XVI. Benedek magánéletének, nyilatkozatainak és releváns beszédeinek részletes elemzése, barátaik és közeli ismerősök leírása, interjúk. Mindez a homoszexualitás, a melegházasság, a valláson belüli homofóbia és homofília kapcsán.

Martel szerint a Vatikánban található a világ egyik legnépesebb homoszexuális közössége.

Ráadásul annál elterjedtebb a homoszexualitás, minél feljebb lépünk a katolikus hierarchiában. Ennek az oka szerinte (nagyon erősen leegyszerűsítve) az, hogy a homofil tisztviselők maguk mellé és maguk alá is szintén homofil férfiakat választanak. „Ez a szelekciós folyamat a bíborosi kollégiumban és a Vatikánban éri el tetőpontját, itt a homoszexualitás szabállyá válik, a heteroszexualitás kivétellé.” – írja a szerző.

Azok az egyházi személyek, akik valóban a cölibátushoz tartják magukat, Martel szerint kisebbségben vannak a Grindert, Tindert és más, diszkrét társkereső platformokat használó, a Róma utcáin vagy az egyházi kollégiumokban fiatal fiúkat keresőkhöz képest. Martel írása szerint a Vatikán a világ talán egyetlen intézménye, ami könnyebben elfogadja a homoszexuális együttlétet, mint a heteroszexuálisat:

„Ami igazán tilos, az a heteroszexualitás. Akinek lányszeretője van vagy felvisz egy lányt, azt azonnal kirúgják. A szüzesség és a cölibátus elsősorban a nőkre vonatkozik.” – idéz a szerző egy német szeminaristát.

A nyíltan meleg és ateista szerzőt nem az motiválja, hogy minél több egyházi méltóságot leplezzen le, és keresztes háborút indítson a római katolikus vallás vagy a Vatikán ellen.

A könyv inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy olvasóival megértesse: a vallásos homofóbiának mennyire sok köze van a vallásnak álcázott visszaélésekhez és az egyre gyakrabban nyilvánosságra kerülő pedofil és más szexuális bűnökhöz, a nemi betegségek, például a meglepően sok egyházi személyiség halálát okozó AIDS-hez és a papok számának csökkenéséhez is.

„Ami számít, az az általános eset, a kollektív pszichológia, az általánossá lett homoszociabilitás.” – írja.

Az újságíró egy ponton meglepő teóriával áll elő: összefüggésbe hozza a papok és a melegség elfogadását. Leírása szerint a 20. század első feléig sok fiatal fiú, aki önmagán homoszexualitás jeleit fedezte fel, vagy akit ezzel csúfoltak otthonában, inkább az egyházhoz állt, így elnyomva magában minden nemi vágyat. A homoszexualitás elfogadásával azonban a század második felétől egyre kevesebben érezték úgy, hogy minden örömöt meg kell vetniük, inkább a nyílt meleg életet választották, mint az intézményes cölibátust.

A Vatikán kínos titkai egy kissé túl részletes könyv, amiben Martel könnyen eltér a tárgytól és hosszú leírásokba feledkezik. Sokkal inkább szól az egyház felépítéséről és történelméről, mint a genderelméletről vagy a meleglobbiról. Nem foglalkozik a női homoszexualitással (ezt a hiányosságot a szerző is beismeri) illetve a kutatás menetét sem mutatja be: ritkán nevez meg forrásokat, így nem tekinthető tudományos munkának.

Könnyen azt gondolhatná az ember, hogy kevés olvasót fog majd meg egy olyan könyv, ami a vallásról és a homoszexualitásról is szól egyszerre. Martel azonban egyikbe sem megy bele részletesen: sem a katolikus doktrinákat, sem a homoszexualitást nem mutatja be, pláne nem propagálja. A hangsúly a műben sokkal inkább a vallás történelmén és az egyház felépítésén van. Így az olvasótól nem követel meg sem különös vallási ismereteket, sem liberális szexuális gondolkodást. Viszont szükség van hozzá nagyon sok türelmre, érdeklődésre és odafigyelésre.

Egyáltalán nem tökéletes könyv, de egyedülálló a maga nemében, és egy rettentően komplex kérdést, egy bonyolult világot mutat be és magyaráz el mindenki számára érthető módon.

Rutai Lili

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom