Bezárás
háború

Örökös özvegyek – az Iszlám Állam feleségei

Azadeh Moaveni könyve tizenhárom, az Iszlám Államhoz önként csatlakozó lány és nő történetét beszéli el. Sorsukon keresztül bemutatja a terrorszervezetet és azokat a fiatalokat, akik nyugati országokból érkeztek, hogy a kalifátus tagjai legyenek.

Támogatási kampány

Shamima Begum a híres “Bethnal Green-i lányok” egyike, három barátnőjével együtt hagyta el Londont ígéretes, népszerű 15 éves lányként, önként, hogy csatlakozzon az ISIS-hez. A terrorszervezet összeomlása után Anglia nem akarja visszaengedni az extrémista fiatalt, akinek férje és három gyereke is meghalt Szíriában. Ma 21 évesen országok között, egy menekülttáborban él, sorsáról politikusok és jogászok vitáznak.

Shamima azon 4000 európai fiatal és több mint 500 európai nő között volt, akik önként csatlakoztak az Iszlám Államhoz. Jelenleg egyike annak a több száz európainak, akik a kalifátus bukása után Szíriában és Irakban maradtak nyomorúságos körülmények között, menekülttáborokban.

Shamima története egy a 13 közül, amikről egy nemrég megjelent könyv szól. A szerző, Azadeh Moaveni újságíró, író és tudós. Majdnem két évtizede foglalkozik a Közel-Kelettel és a konfliktusokkal. Írásai a The Guardian és a New York Times-ban is megjelentek. Legújabb, harmadik könyvét, a Fiatal özvegyek menedékét több nemzetközi díjra is jelölték.

Azadeh Moaveni: Fiatal özvegyek menedéke – Az Iszlám Állam asszonyai
2020, I.P.C. Könyvek Kft.
368 oldal, 4370 Ft

Az utóbbi években az egész világot megrázta az ISIS: a vallási fanatikusság, a szigor és a kegyetlenség, amivel a nőkkel és a nem muszlim vallású emberekkel bántak, a terrortámadások és az online dokumentált kivégzések. Ezzel egyidőben azonban a fejlett, nyugati országok is egy új kihívással szemben találták magukat, ugyanis a terrorszervezethez csatlakozó fiatalok jó része tőlük érkezett.

Nem lehet biztosan tudni, hogy a radikális szalafizmusnak mennyi köze volt az ISIS térfoglalásához. Ahogy azt sem, hogy az asszimiláció hiánya mennyiben segítette elő a nyugati fiatalok csatlakozásást. Vajon ha a lányok szülei jobb angolt beszélnek, hamarabb észreveszik a jeleket? Ha a tanárok aktívabb figyelmet fordítanak a diákokra, ki tudják őket menteni? Ha a rendőrség jobban felügyeli a gyanús posztok gazdáit, ki tudják szűrni a reptereken áthaladó fanatikusokat? Sosem fogjuk megtudni.

Egyszerű az intergáció hiányára, csalódottságra és magányra fogni a fiatal dzsihádisták csatlakozását, de a valóságban rengeteg jómódú, tanult, népszerű fiú és lány utazott Szíriába. Orvosok, diplomaták gyerekei, németek, angolok, hollandok és tunéziaiak, jól asszimilálódott másod- és harmadgenerációs bevándorlók, vallásos és nem vallásos családok fiatal tagjai egyaránt vonzódtak az ISIS-hez.

A Fiatal özvegyek menedéke ezeknek a fiataloknak a történetét kísérli meg elbeszélni és megérteni a 13 nővel és családjukkal készített interjúkon keresztül. 

A könyv főszereplői a világ különböző pontjairól származnak: Európából, Afrikából, Szíriából. Különböző életkorban voltak, amikor csatlakoztak az ISIS-hez: egyikük többgyerekes családanyaként szökött meg Németországból, mások még az érettségi előtt álltak. Bátyjukat, férjüket, barátaikat, barátnőiket vagy bloggereket követtek Szíriába.

Ma a könyvben szereplő lányok és nők egy része menekülttáborokban él, néhányan otthon vannak, tárgyalások után. Páran meghaltak. Van köztük olyan, aki büszkén, és van, aki dacból viseli a fekete fátylat, de van, aki levette vallási okokból, kiábrándultságból vagy azért, hogy be tudjon olvadni a közösségbe, elkerülje a rendőrök zaklatását.

Nehéz közös vonást találni sorsukban. Mindannyian egy elképzelt szép jövő felé fordultak, és egy olyan közösséghez csatlakoztak, amiben hittek és bíztak. Az, hogy történetük így jelenik meg egy könyvben, összefonódva, egymás mellett, megmutatja, hogy mennyire különbözőek voltak azok, akiket az ISIS magához csábított.

Az Európát az Iszlám Államért elhagyó fiatalok közül a nők 17 százalékot tettek ki. A legtöbben többször házasodtak első férjük halála után, több gyereket szültek, elvesztették a közeli hozzátartozóikat és barátaikat, bombázásokat, éhezést éltek át, menekültek, elkapták őket, fogságban éltek/élnek.

Történeteik megrázóak, de az, hogy megismerjük őket, fontos ahhoz, a jövőben ne történhessen meg újra ilyesmi.

A világ az Iszlám Állam összeomlása után új kihívás előtt áll. Hogyan lehet megállítani a fiatalokat abban, hogy radikális nézeteik miatt megtagadják családjukat, és hazudjanak, bujkáljanak, gyilkoljanak?

Ez egy olyan kérdés, amit a politikusok és a rendőrök mellett a közösségi médiacégeknek is meg kell fontolniuk: a rendőrök tehetetlensége vagy kegyetlensége, a rasszizmus elterjedése mellett az olyan oldalak, mint a Tumblr és az Instagram is aktív szerepet játszottak a fiatalok csatlakozásában.

Az ISIS-hez álló lányok nem minden esetben klasszikusan a média által ábrázolt, gyenge, zárkózott nők voltak, sokkal inkább felvilágosult millenialok-ok és Z generációsak. Ez a közösségi média profiljukon is látszik: sivatagi, romantikus képekkel, vicces tweetekkel és szívhezszóló blogbejegyzésekben adtak hírt magukról és meséltek a kalifátusról a kívülállóknak.

Ezeknek a posztoknak a kiszűrése – a kivégzéseket ábrázoló tartalmakkal együtt – a közösségi média platformok egyik legnagyobb kihívása napjainkban.

A fiatal özvegyek, vagy ahogy Azadeh Moaveni nevezi őket, “örökké özvegyek” sorsa a sajtóban és a közösségi médián is szélsőséges érzelmeket váltott ki. A szerző nem könnyíti meg az olvasó dolgát, mert nem mond ítéletet a szereplők élete, döntései fölött, csak elnarrálja azokat, a releváns politikai eseményekkel párhuzamban.

Tehát a könyv nem oldja majd fel az ellentéteket a véleményekben, és nem segít a döntéshozóknak sem abban, hogy hova tegyék a lányokat, akik jelenleg nemzetiség nélkül kallódnak a Közel-Keleten. De elbeszéli a történetek egy olyan oldalát, amiről a széleskörű érdeklődés ellenére is nagyon kevés hiteles forrás keletkezett. A hiánypótló kötet több tucat túlélővel és családtaggal készített interjú alapján készült, az elméleti, vallási, társadalmi és politikai hátteret is bemutatva.

Rutai Lili

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom