Szakirodalom

Az Átlátszó non-fiction, vagyis a tényirodalom, ismeretterjesztés kategóriába tartozó könyveket és írásműveket ajánl vagy ekéz ezen a blogon.

Fake news

Önként mossuk át az agyunkat álhírekkel, a politikusok és a média csak a szappant adják

Krekó Péter Tömegparanoia 2.0 című új, bővített kiadású könyvében kalauzolja el az olvasókat az összeesküvés-elméletek, álhírek és dezinformáció világába. A mű többek között olyan kérdéseket feszeget, hogy hogyan jönnek létre különböző álhírek, és egyáltalán miért dőlünk be nekik. De arra is választ kaphatunk, hogyan illeszkedik a kormány kommunikációja a konteóhívők világába.

 

Nélküled nincsenek fontos sztorik – adód 1 százalékát ajánld fel az Átlátszónak! Adószámunk 18516641-1-42, kattints ide a letölthető nyilatkozatért.

A Political Capital 2018-ban készített kutatása szerint az összeesküvés-elméletek hazánkban is széles körben elterjedtek. Leginkább a pártpreferencia befolyásolja, hogy mennyire hisszük el őket: a jobboldali, ellenzéki pártok szavazói (a Jobbik és a Mi Hazánk) esetében átlag feletti az elfogadottságuk. A konteók hívei általában a külső, ellenséges erők (muszlimok, zsidóság vagy épp Soros György) hazánk elleni szervezkedéseiről vannak meggyőződve, de a Nyugat-kritikus konteók is viszonylag népszerűek a lakosság körében.

Vagyis tévedés lenne azt állítani, hogy ránk nem hatnak az összeesküvés-elméletek és álhírek: Krekó Péter könyve pontosan azt mutatja be, hogy bár az emberek többsége szereti azt hinni magáról, hogy ő nem dőlne be a félrevezető információknak, valójában szinte mindenki áldozatul esett már álhíreknek és összeesküvés-elméleteknek.

Krekó Péter: Tömegparanoia 2.0 – Összeesküvés-elméletek, álhírek és deziformáció 2021, Athenaeum Kiadó
304 oldal, 3999 Ft

A Tömegparanoia 2.0 Krekó Péter 2018-ban megjelent könyvének bővített kiadása, amely könnyen emészthető és közérthető stílusban, ugyanakkor tudományos mélységgel mutatja be az összeesküvés-elméletek kialakulásának mozgatórugóit.

A könyv tizenegy fejezeten át elemzi az álhírek és összeesküvés-elméletek terjedését, politikai hasznát és a társadalomra gyakorolt hatását, majd konkrét, országspecifikus témákon keresztül segíti a kérdéskörben való elmélyülést.  Az új kiadás az elmúlt évek történéseire is reagál, így például a koronavírus-járványnak is külön fejezetet szentel.

„A dezinformáció nem csupán követte a járványt, hanem formálta is azt (…) A vírus és az információs járvány, a pandémia és az »infodémia« egymást ördögi körként erősítve kezdték ki addigi életünket és intézményeinket” – fogalmaz a szerző a járványról szóló fejezetben.

A konteók és álhírek különösen a váratlan helyzetek, válságok idején virágzanak, mert az információéhségre és a bizonytalanságra reflektálnak. Ezért nem véletlen, hogy a koronavírus-válság idején is változatos összeesküvés-elméleteknek lehettünk szemtanúi, a vakcinába rejtett 5G-chiptől kezdve az emberiség leigázására mesterségesen létrehozott vírusig, amelyet a populáció csökkentésére terveztek.

„A világ nyugati felén nem beszélhetünk klasszikus, felülről jövő, intézményes agymosásról. Az emberek a saját agyukat mossák át az álhírekkel – és ehhez a bulvár- és álhírmédia, illetve a populista politikusok csak a szappant adják. A közösségi média pedig a lavór.”

A könyv bemutatja, hogy bár minden országban léteznek álhírek, a dezinformáció mégis mindenhol más formában jelenik meg. Míg az individualista Amerikában a központi hatalommal szembeni gyanakvás a fő motívum, addig például hazánkban (és általában a keleti blokk országaiban, valamint Európa nagy részén) inkább a felelősség hárítása, az áldozatszerep erősítése a gyakori ismérve az álhíreknek.

A Magyarországon népszerű összeesküvés-elméleteknek külön fejezetet szentel a szerző, részletesen levezetve, hogyan függnek össze a külső-belső összeesküvőkkel kapcsolatos, nacionalista, globalista ellenes vagy épp antiszemita konteók a korlátozott nemzeti szuverenitás alapélményével.

Egy 2013-as kutatás szerint például a megkérdezettek 42%-a úgy gondolta, hogy valamilyen háttérhatalom irányítja hazánkat, és ami különösen érdekes, hogy a kormánypárti szavazók körében is elterjedt ez a vélekedés.  De meglepően sokan hisznek abban is, hogy Orbán Viktor titokban gyógykezelésekre jár Grazba.

Szintén a könyv aktualitását mutatja, hogy foglalkozik azzal a folyamattal is, hogy 2010 óta a konteók egyre nagyobb arányban jelennek meg a politikai mainstreamben, sőt, sok esetben kormánypárti politikusok a legfőbb terjesztői. Elég csak a hazánkat ellepő menekültekre vagy a Soros-tervre gondolni, ami a mai napig visszatérő eleme a kormányzati kommunikációnak. De a finnugor eredetet megkérdőjelező hangok és az orosz külpolitikai érdekeket szolgáló dezinformáció is egyre nagyobb teret kaptak az utóbbi időben.

„A Soros György körüli paranoid univerzumban minden ellenségkép összecsúszik: Soros György irányítja a Magyarországot kritizáló amerikai és brüsszeli diplomatákat, de Soros György áll a civil szervezetek, és az ellenzéki pártok, a spontán tüntetések, és bármilyen, a kormányt bíráló állampolgári kezdeményezés mögött egyaránt.”

A Tömegparanoia 2.0 a történeti áttekintés mellett aktuális eseményekre reflektálva, konkrét példákkal alátámasztva tárja az olvasó elé, hogy a dezinformáció és az álhírek témája napjainkban egyre inkább megkerülhetetlen kérdéssé válik hazánkban éppúgy, mint bárhol a világon.

A kötet végén pedig a szerző arra is kínál megoldást, hogy hogy mit tehetünk egy olyan világban, ahol az alternatív tények uralják a hétköznapokat, így egyre kevésbé lehetünk biztosak abban, hogy mi az igazság és mi manipuláció.

Krekó egy egyszerű „önvédelmi” szabályt fogalmaz meg, bebizonyítva, mennyire fontos a kritikus gondolkodás és a más véleményekre való nyitottság annak érdekében, hogy védekezni tudjunk az álhírek ellen.

„Kezdj gyanakodni, amikor valahonnan ismétlődően olyan hírt olvasol, amelynek nagyon örülsz, vagy épp nagyon dühös leszel.”

Szopkó Zita  

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!

Megosztás