Brüsszel ismeretlen, sötét oldala – cselédek, kényszerprostituáltak és magányos feleségek

Durica Katarina új regénye három, Brüsszelben élő nő sorsát mutatja be, akik nagyon különböző módon kerültek oda. Megismerhetünk egy gazdag diplomatafeleséget, egy szegény házvezetőnőt és egy kihasznált prostituáltat – a sorsukon keresztül pedig bepillantást nyerünk az Európai Unió fővárosának kevésbé ismert részeibe is. Hatalom, pénz, kiszolgáltatottság, családi és politikai alkuk.

Durica Katarina Pozsonyban született és a Csallóközben nőtt fel. Az egyetemen művészettörténetet tanult, majd dolgozott Egyiptomban idegenvezetőként, az USA-ban éjszakai mozitakarítóként és egy szlovákiai magyar miniszter szóvivőjeként is.

Újságíróként készített interjút Jane Godall csimpánzkutatóval, valamint kenyai és tanzániai civil szervezetek képviselőivel is. Írt riportot olyan nőkről, akik azért kerültek a kalocsai börtönbe, mert megölték a férjüket, aki hosszú ideig bántalmazta őket. Több szlovákiai és magyarországi lapnak készített cikkeket, tudósításokat.

Durica Katarina: Városi rókák
Piros Hó Kiadó, 2021,
363 oldal, 4990 Ft.

Ez a szerző negyedik regénye, ami a dunaszerdahelyi maffia áldozatairól szóló, A rendes lányok csendben sírnak című előző könyvéhez hasonlóan igaz történeteken, személyes beszámolókon és interjúkon alapul.

Durica 2019 óta Brüsszelben él családjával, és számtalan nő sorsából összegyúrva formálta meg a könyv három főszereplőjét. Megismerhetjük Klárát, a gazdag diplomatafeleséget, Andreát, a szegény házvezetőnőt és Timit, a prostitúcióra kényszerített lányt.

Mindannyiuk élete tele van szomorúsággal, és ez az, ami leginkább összeköti őket az Európai Unió fővárosában. Klára hiába gazdag, nem boldog: hiányzik neki a hazája és a férje, mert amíg az fontos politikai munkát végez, ő egyedül küszködik a két gyerekkel és a háztartással egy idegen országban, aminek a nyelvét sem érti. A luxusélet és a férfi szárnyaló karrierje ellenére – vagy talán épp amiatt – fokozatosan eltávolodnak egymástól.

„Sokszor gondolkodtam azon, hogy mikor ért véget az egyik és mikor kezdődött a másik életem.”

Ez vezet aztán ahhoz, hogy hozzájuk kerül Andrea házvezetőnőnek. A gyerekét egyedül nevelő szegény vidéki lány a szüleire bízza a kisfiát, hogy elegendő pénzt keressen ahhoz, hogy jó életet tudjon neki biztosítani. Közben persze majd megszakad a szíve, de náluk otthon egyszerűen nincs munka, a gyerekének pedig könnyebb sorsot szeretne a sajátjánál.

Andrea mostohahúga, Timi akaratán kívül kerül Brüsszelbe. Ő is többre vágyik a szülőfaluja lehetőségeinél, így viszonylag könnyen be tudja hálózni pár kedves szóval és gesztussal egy pénzes pasi. Aztán mire a lány észbekap, hogy valami nem stimmel, már késő – összeverve fekszik több sorstársával együtt egy börtönszerű, illegális bordélyban, ahol rendszeresen megerőszakolják.

„Eltartalak, nem? Mindened megvan!”

Három nő, három különböző sors a regényben, a valóságban pedig rengeteg. A könyv utószavában fedi fel Durica, hogy a Klárához hasonló diplomatafeleségekkel nyelvtanfolyamokon, jógaórán, játszótéren találkozott, az Andrea által megformált kiszolgáló személyzet pedig szintén mindenütt jelen van Brüsszelben. A Timihez hasonló sorsú lányokról pedig szociális munkások beszéltek a szerzőnek, amikor egy emberkereskedelemről szóló riportjához gyűjtött anyagot a városban.

„Pénzt adtál, hogy kapartassam ki magamból.”

A szomorúság mellett az még a közös a regény három főszereplőjében, hogy különböző módokon ugyan, de mindannyiuk életét a férfiak irányítják. Klára férje nem érti, hogy mi a baja a feleségének, amikor ő luxuskörülményeket biztosít neki. Andrea életét visszavonhatatlanul megnehezíti a gyereke apja, aki sem anyagilag, sem más módon nem vesz részt a fiuk felnevelésében. Timi pedig soha nem lesz már Timi, csak annak árnyéka az őt tárgyként kezelő, kihasználó és bántalmazó férfiak miatt.

„Innen nem vezet út semerre, csak rajtam keresztül.”

Hatalom, pénz, politika. Családi és diplomáciai játszmák, alkuk, álmosolyok, kényszeredett kompromisszumok. A fontos ügyeket intéző fontos emberek a fontos városban, ahol az Európai Unió döntései születnek. Durica regényében Brüsszel olyan oldalát ismerhetjük meg, ami nem szerepel a hírekben, pedig nagyon is jelentős. A gazdag diplomaták többsége férfi, a velük kiköltöző párjuk javarészt nő, ahogy az őket kiszolgáló, gyakran otthonról „kivitt” személyzet is, és az emberkereskedők áldozatai között szintén a lányok vannak többségben, s közülük sokan kelet-európaiak.

Nagyon jól tette a szerző, hogy előző kötetéhez hasonlóan most is regényes formában dolgozta fel a bemutatni kívánt témát, mert így sokkal átélhetőbbé tette az eseményeket, és sokkal jobban bele tudjuk képzelni magunkat a szereplők helyzetébe. A három kitalált főszereplő pedig sok-sok, névtelenségben maradni tudó nőt személyesít meg, ezáltal képviselve őket. Aki Brüsszelnek nemcsak a politikai szerepét akarja megismerni, hanem a kevésbé ismert, sötét részeit is, annak mindenképp érdemes elolvasnia a könyvet.

Erdélyi Katalin