Az orvos, aki átverte a világot – így indult a modern oltásellenes mozgalom

Nemcsak tévedés, hanem tudatos hamisítás eredménye volt az a tanulmány, ami a védőoltásokat hibáztatta az autizmus kialakulásáért, ezzel elindítva a modern oltásellenes mozgalmat. Az igazság kiderítésében nagy szerepe volt egy brit oknyomozó újságírónak, Brian Deernek, aki tavaly megjelent könyvében mutatta be nyomozása részleteit, valamint a modern oltásellenesség atyjának, Andrew Wakefieldnek a pályafutását. Cikkünkben Deer könyve alapján próbáljuk meg összefoglalni ennek a csalásnak a történetét.

Bár az oltásellenes tévhitek egyidősek a legelső védőoltásokkal, a mai oltásellenes mozgalom mégis egyetlen hisztériára vezethető vissza: arra az ezredforduló környékén elterjedt rémhírre, hogy a gyermekkori védőoltások (illetve konkrétan a kanyaró, mumpsz és rubeola elleni kombinált MMR oltás) autizmust okozhat.

Sokan tudják, hogy a múltban megjelent egy tanulmány, ami a védőoltásokhoz kötötte az autizmus kialakulását. A modern oltásellenes hisztériát valóban egy cikk indította el, amelyet az elismert Lancet orvosi lapban jelentetett meg a brit (akkor még) kutatóorvos, Andrew Wakefield. A legtöbben tisztában vannak azzal is, hogy Wakefield megállapításait később megcáfolták, ám a történet ennél jóval összetettebb. Wakefield ugyanis nemcsak, hogy tévedett, hanem szándékosan meghamisította a kutatás eredményeit, és a saját maga által keltett pánikot kihasználva próbált meggazdagodni. Wakefield (akit a lelepleződése után eltiltottak az orvoslástól) lebuktatásában nagy szerepe volt a Sunday Times oknyomozó újságírójának, Brian Deernek. Az újságíró a közelmúltban könyvet írt a nyomozásról „The Doctor Who Fooled the World” (Az orvos, aki átverte a világot) címmel.

Brian Deer: The Doctor Who Fooled the World: Andrew Wakefield’s War on Vaccines, Scribe UK, 2020.

Nobel-ambíciók

Az 1956-ban született Andrew Wakefield eredetileg sebésznek készült, a londoni Royal Free Hospitalban májátültetéseken dolgozott, a 80-as évek végén azonban egy hirtelen váltással gasztroenterológiával, az emésztőrendszert és annak betegségeit vizsgáló szakterülettel kezdett foglalkozni. Különösen a gasztroenterológiai kutatás foglalkoztatta, azon belül pedig a tudományág „szent Gráljának” számító téma, a Crohn-betegség eredetének feltárása. A Crohn-betegség (regionális bélgyulladás) pontos oka máig ismeretlen, különböző kutatók szerint baktérium, immunológiai zavar vagy ételérzékenység állhat a hátterében. Wakefield egyik első, nagy figyelmet kiváltó kutatásában egy merész hipotézissel állt elő: a betegséget a kanyaróvírus okozza, ami az emésztőrendszer ereiben generál gyulladást.

Brian Deernek Wakefield volt kollégái azt mondták: ekkoriban Wakefield célja nem volt kevesebb, mint a Nobel díj elnyerése. Szeme előtt Robin Warren és Barry Marshall példája lebegett, akik a gyomorfekéllyel kapcsolatos úttörő kutatásaik miatt később valóban orvosi Nobel-díjat kaptak.

Wakefield kutatása azonban nem zárta le a Crohn-betegséggel kapcsolatos vitát, és több kollégája is kritizálta a módszereit, mondván, elhamarkodottan, meggyőző bizonyítékok nélkül von le következtetéseket (komoly hiányosság volt például, hogy a kanyaróvírust nem tudta kimutatni a Chron-betegségben szenvedőktől vett szövetmintákban). Sokan azonban ígéretesnek látták a fiatal kutatóorvos munkásságát, aki így el is nyert több kutatási támogatást, és írásai megjelenhettek a legnevesebb szakmai folyóiratokban. Wakefield kanyaró-hipotézisét később nagyrészt cáfolta az epidemiológia: miközben a kanyarós megbetegedések száma (a kötelező gyermekkori védőoltások hatására) minimálisra esett, a Chron-betegség egyre gyakoribbá vált. Wakefield ekkor kezdett először spekulálni az oltások veszélyiről: lehet, hogy a bélgyulladást nem a kanyarófertőzés, hanem a kanyaró elleni oltás okozza?

Ezirányú kutatásai nem vezettek eredményre: a Lancetben végül 1993-ban publikált tanulmányából is az olvasható ki, hogy nem egyértelmű, van-e kapcsolat a védőoltások és a Crohn-betegség között. A mainstream média azonban nem így tálalta a kutatást: a BBC2 riportja például nem hipotézisként, hanem tényként közölte, hogy „azoknál, akik oltást kaptak, nagyobb eséllyel alakulnak ki súlyos bélbetegségek.” A tévériport még tovább is költötte az eredeti cikket: a riporter azt mondta, az oltások nemcsak bélbetegséget, de agykárosodást is okozhatnak, különösen az MMR-vakcinák (amit a cikkben meg sem említettek). A műsor egy olyan szülőt is bemutatott, aki azt állította: gyermeke a védőoltás után megbetegedett, és azóta idegrendszeri problémák (de nem autizmus!) is kialakultak nála.

A média felelőtlensége

Wakefield a médiaszereplése révén kapcsolatba került olyan szülőkkel, akik az akkoriban újdonságnak számító kombinált oltást okolták gyermekük betegségei, például autizmusa miatt. Az Egyesült Királyságban ekkoriban néhány kártérítési per is elindult a védőoltások miatt, de ezek nagy része nem vezetett eredményre, és az oltásellenesség egyelőre marginális jelenség marad. Az orvos ekkoriban fogalmazott meg egy új hipotézist, miszerint a védőoltás egy bélbetegséget okoz, aminek a szövődménye az autizmus.

Wakefield az elmélet tesztelése érdekében újabb kutatást indított, amelynek keretében kollégáival együtt 12 gyereket vizsgált meg, akik (legalábbis Wakefield állítása szerint) mentális fejlődési zavarban és emésztőrendszeri problémákban szenvedtek. 1998. február 28-án a Lancet közölte is Wakefield cikkét, ami az általa „autisztikus enterocolitisnek” nevezetett új betegséget igyekezett leírni. Wakefield azonban már a cikk megjelenése és a tudományos publikációknál szokásos szakértői értékelés előtt megkereste a mainstream sajtót. A riportereknek úgy nyilatkozott: hamarosan megjelenik egy tanulmánya, ami leleplezi az MMR-oltások káros hatásait.

A fiatal, karizmatikus orvos ügyesen manipulálta a médiát. Számos laikus újságíró a Lancet-cikkek megjelenésekor már tényként kezelte, hogy Wakefield szenzációs felfedezést tett a vakcinákkal kapcsolatban. Wakefield az eredmények bemutatására nagyszabású sajtótájékoztatót szervezett a londoni kórházban, amelynek megrendezéséhez egy PR-céget is leszerződtetett. A sajtóeseményen azt mondta: a megvizsgált gyerekek kétharmadánál, az MMR-vakcina beadása utáni két hétben megjelentek az autizmus tünetei. Erre hivatkozva, „morális kötelességét” emlegetve felhívta az orvosokat, hogy függesszék fel az MMR-vakcinák beadását, helyette adják külön-külön a kanyaró, mumpsz és rubeola elleni oltásokat.

A sajtótájékoztató hatása a médiában elsöprő volt. Vezető brit médiumok, mint a Guardian, a Channel 4 és a Daily Mail kritikátlanul közölték Wakefield állításait. Bár manapság az oltásellenesek gyakran hangoztatják, hogy a mainstream média a gyógyszerlobbi befolyása miatt összeesküdött ellenük, 1998-ban és az azt követő években a fősodratú angolszász média nagy része hitelt adott annak az elméletnek, hogy az autizmust a védőoltások okozzák. Narratívájukban Wakefield egy bátor, lelkiismeretes orvosként jelent meg, aki más orvosokkal szemben meghallgatja az autista gyerekek szüleit, és nem fél ellentmondani a status quónak, kritikusait pedig (ahogy például a Guardian akkori cikke fogalmazott) „károgó varjakként” emlegették, akik irigységből vagy gyávaságból támadják az orvost.

A következő néhány évben Wakefield visszatérő interjúalanya volt a brit és amerikai riportműsoroknak és hírlapoknak. Az akkori média felelőtlensége jelentősen hozzájárult a modern oltásellenes mozgalmat elindító pánik kialakulásához. Az oltásellenes kampány csúcsán még az akkori londoni főpolgármester, Ken Livingstone is arra biztatta a szülőket egy rádióinterjúban, hogy utasítsák el az MMR-oltást.

Egyből meg is cáfolták, de ezt senki sem olvasta

Az újságírók figyelmét több furcsaság is elkerülte a Lancetben megjelent cikkel kapcsolatban: műfaját tekintve a cikk nem is tanulmány, hanem ún. próbatanulmány volt, azaz egy olyan kis léptékű kutatás összefoglalása, amely egy későbbi, kimerítő vizsgálatot készít elő. Vagyis Wakefield cikke mögött saját bevallása szerint sem állt kimerítő vizsgálat. A Lancet főszerkesztője is tisztában volt azzal, hogy Wakefield kutatásából nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, ezért felkértek két amerikai tudóst, hogy írjanak válaszcikket a lapba. A válaszcikk több adattal is cáfolta Wakefield felvetését az oltás és az autizmus kapcsolatáról, ám ez a legtöbb laikus újságírónak az ingerküszöbét már nem lépte át, szemben Wakefield gondosan felépített kampányával.

A kis számú kivételek egyike volt Brian Deer, a Sunday Times egészségügyre szakosodott oknyomozó újságírója. Deert Wakefield kampánya emlékeztette egy korábbi esetre, ahol egy orvos lebukott, mert hamis kutatásokat készített oltások által okozott agykárosodásról, hogy a szülőkkel együtt kártérítést perelhessen ki. Deer gyanította, hogy Wakefield publikációja mögött is hasonló motiváció állhat.

A pénzügyi motiváció

Gyanúja megerősítést nyert, amikor fényt derített Wakefield és egy Richard Barr nevű, orvosi kártérítési perekre szakosodott ügyvéd kapcsolatára. Barr egy olyan szülői csoportot képviselt, amelynek tagjai úgy vélték, gyermekeiknél a védőoltások miatt alakultak ki különböző betegségek. Deer kiderítette, hogy a Wakefield által megvizsgált 12 gyermekből 5 szülei Barr ügyfelei voltak, akik csoportos pert terveztek az MMR-vakcinák gyártói ellen. Vagyis, írta Deer 2004-ban megjelent cikkében, a szülőknek és ügyvédjüknek – akivel Wakefield már évek óta kapcsolatban állt – anyagi érdekük fűződött ahhoz, hogy Wakefield kapcsolatot mutasson ki az oltás és az autizmus között. Csakúgy, mint magának a kutatónak, akinek az ügyvéd szakértői díjazásként több ezer fontot fizetett, és cserébe azt kérte, produkáljon olyan eredményeket, amit bizonyítékként tud majd felmutatni a perben.

Wakefield és Barr emellett közösen fordultak az állami jogsegélyszolgálathoz, ahonnan 55 ezer fontot igényeltek a gyógyszergyártók elleni per költségeire. A Lancet-cikk megjelenése hatalmas lökést adott Barr karrierjének, akit egy éven belül 1 800 család keresett meg, hogy kártértítésért perelhessenek. Ezeket a körülményeket Wakefield a cikk megírásakor elhallgatta.

Deer hamarosan újabb összeférhetetlenséget tárt fel: Wakefield nem sokkal a Lancet-cikk megjelenése előtt több szabadalmat is bejegyeztetett. Az egyik egy saját fejlesztésű kanyaróoltásra vonatkozott. Ahogy Deer is felhívta rá a figyelmet, Wakefield számos tévéinterjújában arról győzködte a nézőket, hogy a kombinált kanyaró-, mumpsz- és rubeolaoltás veszélyes, és jobb, ha a vírusok ellen külön-külön adják be az oltást – ennél jobb reklám alig elképzelhető saját, új kanyaróoltásának.

Az orvos szabadallmaztatott egy diagnosztikai eszközt is, amely az általa kitalált „autisztikus enterocolitis” betegséget volt hivatott kimutatni. Ennek forgalmazására egy céget is bejegyeztek Carmel Healthcare néven. A cég kezdőtőkéje az az összeg lett volna, amit a Richard Barral közös perben keresett. Egy potenciális befektetőknek készült összefoglalóban Wakefield azt írta: a cég fő tevékenyége páciensek „kártérítési perekkel kapcsolatos tesztelése” lenne az USA-ban és Nagy-Britanniában, ami három éven belül mintegy 28 millió font (11 milliárd forint) bevételt tudna termelni.

Világossá vált tehát, hogy Wakefield nagy port kavart kutatását egész üzleti stratégia előzte meg. Brian Deer a Channel 4-on bemutatott riportfilmben számos szabadalmat, céget és üzleti tervet bemutatott, amelyek milliomossá tehették volna Wakefieldet – persze csak akkor, ha kutatása bebizonyítja az autizmus és az MMR-oltás közötti kapcsolat meglétét.

Nem tudta megismételni eredményeit

Brian Deer nyomozásával párhuzamosan Wakefield munkáltatója, a Royal Free Hospital immunológiai részlegét vezető Mark Pepys is felfigyelt az orvos üzleti kapcsolataira. Pepys immunológus professzorként kezdettől fogva kritikus volt a Lancet-tanulmánnyal kapcsolatban. 1999-ben Pepys felszólította Wakefielded, hogy ismételje meg a kutatását, ezúttal nagyobb mintán, szigorúbban ellenőrzött körülmények között. A kórház ehhez kész volt biztosítani az anyagi feltételeket. Wakefield, bár együttműködést ígért, sosem ismételte meg a kutatást. 2001-ben végül „közös megegyezés” alapján távozott a kórházból és az Egyesült Államokba költözött.

Wakefield nagyartörő üzleti tervei végül füstbe mentek: 2003-ban elvesztették a Richard Barral közös pert, mivel a bíróság nem találta hitelt érdemlőnek a bizonyítékokat az autizmus és az oltás kapcsolatára. A Royal Free Hospitalnál történt felmondás, majd Deer tényfeltárása miatt korábbi befektetői nagyrészt kihátráltak Wakefield mögül.

Fény derül a csalásra

2005-ben Wakefield rágalmazási pert indítottott Deer ellen, a fegyver azonban visszafelé sült el. Nem sokkal a kereset benyújtása után a brit Általános Orvosi Tanács (az Orvosi Kamara megfelelője) átfogó vizsgálatot indított Wakefield védőoltásokkal kapcsolatos kutatásai kapcsán, aki erre azonnal megpróbálta felfüggeszteni a rágalmazási pert. A gyanús viselkedést látva Deer ellenkeresettel élt, és az ügy mégis bíróság elé került.

Wakefield balszerencséjére a bíróság engedélyezte Deernek és ügyvédjének, hogy betekinthessenek a Lancet-cikk alapjául szolgáló kutatás addig nem publikált irataiba, ráadásul egy másolási hiba miatt az újságíró olyan másolatokat kapott, amelyeken a megvizsgált gyerekek nevei is szerepeltek. Deer felkereste a szülőket, akik elmondták: Wakefield egyszerűen meghamisította a gyermekük kórtörténetét. Hamarosan a bíróság betekintést adott Deernek a teljes, anonimizálatlan kutatási iratanyagba, hogy azt egyeztethesse a szülők beszámolójával. Az újságíró ez alapján szakmai és etikai vétségek sorát tárta fel.

Kiderült például, hogy a megvizsgált gyerekek egy részét sosem diagnosztizáltak autizmussal, Wakefield egyszerűen hazudott erről saját jelentésében. A Lancetben megjelent cikk egyik fő állítása az volt, hogy a gyerekek az oltások beadása utáni két héten belül mutatták az autizmus tüneteit – ez egyik gyerekre sem volt igaz. Volt, akinél hónapokkal később vették észre a tüneteket, és olyan is, akinél már az oltás beadása előtt. Emellett egyik autista gyereknél sem tudtak valójában kimutatni sem bélgyulladást, sem a kanyaróvírust a belekben, vagyis teljesen alaptalan volt Wakefield elmélete arról, hogy az autizmus egy bélfertőzés következménye.

Súlyos visszaélések

A szülők elmondták azt is, hogy a gyerekeket Wakefield csapata fájdalmas és potenciálisan életveszélyes vizsgálatoknak vetette alá. A gyerekektől a gerincvelői folyadékból és a vastagbél szöveteiből vettek mintát, és a beavatkozások kockázatairól nem figyelmeztették a szülőket. A mintavételhez használt endoszkóp több gyerek beleiben súlyos sebeket okozott, volt, akit mentő vitt el a sürgősségi osztályra a vizsgálat után. A szülők és a perben tanúskodó ápolók elmondása szerint a fájdalmas és veszélyes vizsgálatok mélyen traumatizálták az autizmusban és más fejlődési zavarokban szenvedő, 2-3 éves gyerekeket. Mindezt még tragikusabbá teszi, hogy a vizsgálatokra semmi szükség nem volt, hiszen kizárólag egy orvosi csalás „alátámasztását” szolgálták.

Wakefield elvesztette a rágalmazási pert, a visszaélések miatt az orvosi kamara bevonta a doktori címét, és élethosszig eltiltotta a praktizálástól. Bűnlajstromán szerepelt a diagnosztikai eredmények meghamisítása, betegek veszélyeztetése és önkéntes beleegyezés nélkül végzett emberkísérlet. 2011-ben a Lancet is visszavonta az 1998-as próbatanulmányt: ma a folyóirat online archívumában a cikk minden oldalán nagy, pirosbetűs „VISSZAVONVA” felirattal szerepel.

Wakefield ekkorra nagyrészt elvesztette a brit média szimpátiáját, de rengeteg fanatikus hívet gyűjtött össze, akik változatlanul hittek az igazában. Jelentős részben sérült gyerekeket nevelő szülők hittek neki továbbra is, akik elkeseredetten szerettek volna felelősöket találni gyermekük betegsége miatt.  Wakefield hívei előtt nem ismerte be vétségeit, magát áldozatnak állította be, aki ellen összeesküdött a média, az orvosi szakma és a gyógyszergyártók, hogy eltussolják a védőoltások veszélyeit.

Brian Deer Wakefield bukása után sorra kapta a fenyegető és gyalázkodó leveleket. Wakefield közeli hívei rágalmazó weboldalakat hoztak létre, és különböző magazinokban fizetett cikkekben támadták Deert, máskor a rendőrségen tettek feljelentéseket ellene hamis vádakkal.

Globalizált oltásellenesség

Wakefield szerepléseinek hatására érezhetően megingott a védőoltásokba vetett bizalom az Egyesült Királyságban: 2000-ben a kanyaró ellen beoltott 2-3 éves gyerekek aránya 91,8 százalékról 87,6 százalékra esett vissza. London egyes részein a gyerekek kevesebb mint 60 százaléka kapott MMR-oltást. A 2000-es évek második felében és a 2010-es évek elején több helyen is kanyarójárvány tört ki az Egyesült Királyságban, aminek gyermek és felnőtt áldozatai is voltak.

Wakefield a 2010-es években az Egyesült Államokban indított újabb oltásellenes kampányt, fő célpontja az amerikai tisztiorvosi hivatal, a CDC lett, amely szerinte eltitkolja a védőoltások veszélyeit. Az orvosi szakma ekkora már egységesen elítélte tevékenységét, azonban így is további követőkre talált: többek között hollywoodi sztárok és politikusok támogatását is elnyerte. Wakefielddel közösen kampányolt a vakcinák ellen például Jenny McCarthy színésznő, és az ő kijelentéseit visszhangozta Jim Carrey és Alicia Silverstone. 2016-ban Wakefield elkészített egy dokumentumfilmet „Vaxxed” címmel, amelyet az Oscar-díjas Robert De Niro is reklámozott az NBC országosan sugárzott műsorában. De Wakefield tanulmányának fő állítását, a védőoltások és az autizmus kapcsolatát ismételte a Twitteren és tévés szereplésekben Donald Trump is, az Egyesült Államok későbbi elnöke. Wakefield később, 2016 januárjában Trump elnöki beiktatási bálján tűnt fel vendégként.

Wakefield meghamisított adatokra épülő cikke máig hivatkozási alap az azóta globálissá vált oltásellenes mozgalomban. Erre a legjobb példa Brazilia, ahol 2017-ben, nem sokkal a szintén oltásellenes nézeteket hangoztató Jair Bolsonaro megválasztása előtt a közösségi médiában hatalmas elérést produkáltak a volt orvos videói és a Lancet-cikkre hivatkozó írások. Az oltott gyerekek aránya ezzel párhuzamosan jelentősen csökkent, és több helyen kanyarójárványok törtek ki. 2017 és 2018 között egyébként is világszerte megugrott a kanyarófertőzések száma, olyan országokban is járványról számoltak be, ahol a vírust korábban sikerült csaknem teljesen kiirtani. A WHO szerint a járványok elsősorban a vakcinákkal kapcsolatos tévhitek felelősek, az oltásellenességet ezért a világszervezet 2019-ben az egyik legsúlyosabb globális egészségügyi fenyegetésnek nevezte.

Zubor Zalán