„Ha az ember csendben marad, semmi sem változik” – küzdelem a diktatúra ellen

Egy Fülöp-szigeteki újságírónő, a 2021-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett Maria Ressa megírta saját életrajzát, amely egyben a hazájában uralkodó diktatúra krónikája is. Miközben végigkövetjük Maria személyes és szakmai sorsának alakulását, tanúi leszünk a hozzá hasonló oknyomozó újságírók ellehetetlenítésére törekvő rezsim egyre durvább húzásainak is.

Maria Ressa (1963-) a Fülöp-szigeteken született, majd édesanyja Amerikába vitte, és ott nőtt fel. Felnőttként tért vissza Ázsiába, ahol a CNN-nek dolgozott hosszú évekig – először a manilai irodát vezette, majd a jakartait, s közben a terrorista szervezetek után oknyomozott. 2012-ben megalapította a Rappler nevű online lapot, ami elszántan küzd a sajtószabadságért és az igazságért, és számtalan díjat nyert már – akárcsak Maria maga. De a Fülöp-szigeteken nem életbiztosítás tényfeltáró újságírónak lenni.

2021-ben a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon mutatták be a Maria Ressa szakmai küzdelmeiről szóló, Gyilkos szalámitaktika (A Thousand Cuts, 2020) című dokumentumfilmet, amely alapos betekintést nyújtott Maria és a Rappler tényfeltáró munkájának nehézségeibe. A Fülöp-szigetek elnöke ugyanis 2016-2022 között Rodrigo Duterte volt, aki a kábítószeresek, a lázadók, a nők, az emberjogi aktivisták mellett az igazság után kutató újságírókat is gyűlölte.

Hivatalos számok szerint Duterte elnöksége alatt nagyjából 5 ezer embert, jogvédők szerint ennek sokszorosát ölték meg a rendőrök és az önkéntes igazságosztók a „drogháború” során bármiféle eljárás vagy ítélet nélkül. A Riporterek Határok Nélkül adatbázisa szerint Duterte hatalma idején legalább 20 újságírót bizonyíthatóan a munkája miatt gyilkoltak meg a Fülöp-szigeteken, és az elnök nyíltan fenyegette is az igazság felderítésén fáradozó újságírókat: „Maguk kritikusak. Ha meghalnak, az a maguk hibája.”

 

Vagyis szó szerint halált megvető bátorság kell ahhoz, hogy valaki a Fülöp-szigeteken oknyomozó újságíró legyen. Az ország legismertebb és egyben a Duterte-kormány által legutáltabb tényfeltárója pont ilyen rendíthetetlen ember: Maria Ressa mindig mosolyog, és hatalmas erőt, belső békét áraszt. Már a róla szóló film is nagy betekintést adott a munkájába és életébe, de 2022-ben megjelent könyve még részletesebben mutatja be küzdelmét a diktatúra és igazságtalanság ellen.

A kötet előszavát az ismert emberjogi ügyvéd, Amal Clooney írta, aki szuperhősnek nevezi a mindössze 157 cm magas Mariát. Nem véletlenül: ő képviseli abban a számtalan perben, amelyeket a Fülöp-szigeteki kormány indított az újságírónő és lapja ellen.

Maria  Ressa: Így szállj szembe a diktátoroddal – Harcban a jövőnkért
Open Books – 444.hu, 2022
384 oldal, 4999 Ft

Bár a bevezetőben Maria arról elmélkedik, hogy akár életfogytiglanra is ítélhetik, vagy erőszak áldozata lehet, szó sincs csüggedésről. Csupán szárazon vázolja a tényeket és körülményeket. Rövid életrajzi összefoglalójából azt sem hagyja ki, hogy 2021-ben (a film és a könyv között) Dimitrij Andrejevics Muratov orosz újságíróval megosztva Nobel-békedíjat kapott. Érezhető, hogy nem örül ennek, mert szomorú a párhuzam: a díjat ugyanis utoljára 1935-ben ítélték oda újságírónak, a német Carl von Ossietzky azonban nem tudta átvenni, mert egy náci koncentrációs tábor foglya volt.

Maria felfogása szerint tehát a Nobel-bizottság azzal, hogy neki és Muratovnak ítélte a Béke-díjat, azt jelezte a világnak, hogy „egy hasonló történelmi pillanatban vagyunk, amikor a demokrácia léte újfent veszélybe került”.

Az biztos, hogy a díj utáni évben a Fülöp-szigeteken még a korábbinál is rosszabb lett a helyzet, pedig addig is borzasztó volt. A 2022 május eleji választáson ugyanis az erőszakos, autokrata Duterte elbukta az elnökválasztást, amit ifjabb Ferdinand Marcos nyert meg. Az ő apja, idősebb Marcos pedig igazi véreskezű diktátor volt, aki 21 éven át, 1965-1986 között vezette az országot, amíg egy forradalom el nem üldözte onnan.

A kötet kitér arra, hogy a választás előtt átfogós dezinformációs kampány támogatta Marcost azzal, hogy apja (rém)uralmát a Fülöp-szigetek aranykorának állították be, elhallgatva a rengeteg bebörtönzött, megkínzott, meggyilkolt embert és a diktátor által elsikkasztott 10 milliárd dollárt (mai árfolyamon kb. 3.490 milliárd forint). Ahogy a szerző tömören összefoglalja:

„Bárki is nyer a választáson, az nemcsak a jövőnket, hanem a múltunkat is meghatározza.”

A kötetből azonban részletes információkat kapunk arról, hogy Maria Ressa és a Rappler nem pusztán a korrupt és hazug politikusokat hibáztatja az ország és a világ egyre sötétebbé válásáért. Hosszú-hosszú oldalakon ír arról, hogy a digitális kornak és főleg a közösségi platformoknak, leginkább a hazájában rendkívül népszerű Facebooknak „köszönhetően” szélsebesen terjednek az álhírek, hazugságok, lejáratókampányok és gyűlöletbeszédek.

Ráadásul állítása szerint ezzel a Facebook nem csak hogy tisztában van, hanem egyenesen hagyja – sőt, a hagyományos médiatermékek híreinek háttérbe szorításával és a szenzációhajhász influenszerek videóinak és fizetett hirdetések fokozottabb terjesztésével még támogatja is a jelenséget, hogy profitáljon belőle. Maria aprólékosan ismerteti, hogy a Rappler munkatársaival hogyan derítettek fel egy-egy trollfarmot és dezinformációs hálózatot vagy hadjáratot, azonban hiába jelezték az ügyeket a Facebooknak, nem történt semmi. A helyzetet rendkívül súlyosnak tartja, mert azt vallja:

„Jó újságírás nélkül, a tények és az információk józan szolgáltatása nélkül a demokrácia nem életképes.”

Ressa tehát egyszerre három fronton küzd: egyrészt a tények kiderítéséért, másrészt az azokat eltitkolni és elferdíteni próbáló kormányzat bosszúja ellen, harmadrészt pedig a kormány kezére játszó profitorientált közösségi médiás cégek ellen.

Ezen küzdelmek mindegyike meglehetősen kilátástalannak tűnik: a tech-cégeket nem érdekli az igazság, csak a minél több elérés és bevétel, a Fülöp-szigeteket pedig egyre antidemokratikusabb emberek vezetik, akik (jobb esetben) razziákkal és perek sokaságával próbálják elijeszteni a tényfeltáró újságírókat, vagyis egyre nehezebb és veszélyesebb az oknyomozói munka. Duterte leváltása után például az újságíró-gyilkosságok nem szűntek meg, ifj. Marcos megválasztásával is folytatódnak.

„Egy hazug kormány számára az újságíró terroristának számít, akinek bombái felrobbantják a hazugságait.”

„Ha megpróbálod megváltoztatni a rendszert, az visszavág.” – sommázza Maria Ressa a Rappler és személyesen ellene indított különböző megfélemlítő rendőrségi és jogi akciókat. Sok más ember már rég összeroppant volna ekkora teher alatt, a Nobel-békedíjas újságírónő azonban töretlenül megy előre, és küzd mindazért, amiben hisz. Bár könnyedén megtehetné, hogy külföldre menekül a hazájában rá leselkedő veszélyek miatt, hiszen a Fülöp-szigeteki mellett amerikai állampolgársága is van az őt örökbefogadó mostohaapja (akinek vezetéknevét is viseli) miatt, ő mégis marad otthon a demokráciát, a sajtószabadságot és a népe jogait védeni.

Maria Ressát valami olyan erős belső indíttatás és igazságérzet vezeti, ami átsüt a könyve minden lapján, még a legnehezebb küzdelmeket ecsetelő sorokon is. Szenvedélyesen hisz abban, hogy soha nem szabad feladni az elnyomás elleni küzdelmet, különben csak egyre rosszabb lesz minden. Többször felhívja az olvasó figyelmét az egyre jobban terjedő fasiszta, gyűlölködő ideológiákra és arra, hogy ugyan a Fülöp-szigetek sokaknak egy távoli ország, az ottani antidemokratikus lépések nem egyediek, és egyre inkább tovagyűrűzhetnek a világ más pontjaira is. Ha nem vigyázunk és nem teszünk ellene.

Erdélyi Katalin

Címlapkép: Maria Ressa (fotó: Wikimedia/Joshua Lim)